2009. december 7., hétfő

A jaipongan-koreográfia kálváriája

December 4-én, pénteken, vizsgáznunk kellett az eddig megtanult jaipongan-koreográfiából. Ez csak ránk, külföldiekre vonatkozott, mert a többiek letették a vizsgát két héttel korábban, még az Idul Adha előtti utolsó órán.

3 héttel a nevezett vizsga előtt elvittem a kamerát az órára és felvettem a koreográfiát, hogy otthon meg tudjuk tanulni. Megpróbáltam feltenni a felvételt Tünde gépére, de a Premier-rel nem tudtam behúzni, ezért haza kellett vinnem, hogy rárakjam az én gépemre a Studio-val. Amikor ezt megpróbáltam, rémülten láttam, hogy nincs meg a felvétel! Letöröltem az egészet, mert a sikertelen Premier-akció után nem tekertem vissza a kazettát, és utána filmeztünk az ITHB-n. Meg kellett hát várni a következő órát, amikor újra felvehettem a koreográfiát. Ez volt az indonéz diákok vizsgaórája, és Hajidah ekkor közölte, hogy nekünk nem most, de két hét múlva ugyanúgy kell vizsgáznunk.

Elkészült az új felvétel és aznap Tünde hazajött velem, hogy bejátsszuk a Studio-val és rögtön el is vigye a MyBook-ot, hogy meglegyen neki és Hajidah-nak is az anyag. Aztán egy hétig nem történt semmi, mert nem volt érkezése foglalkozni a dologgal, így csak következő pénteken kaptam vissza a dobozt, miután megültük az Idul Adhát. Este Riával és Rebekával még átmentünk Tünde kostjába, ahol ő gyorsan feldobta a gépére a jaipong-ot.

Vasárnap reggel 6-kor, a Cirebonba induló buszra várva Hajidah mosolyogva mesélte, hogy megint történt egy aprócska malőr. Mivel a jaipong az STSI-mappában volt, Tünde nem találta meg rögtön, és kissé kómás állapotában kiválasztott egy másik J-vel kezdődő avi-t, a jatinangor-i felvételt. Hát, az is egy koreográfia, de ahogy a "Halo-Halo Bandung" soraira rázzuk az öklünket, az semmiképpen sem olyan kecses és tradicionális, mint a jaipong.
Így következő hét kedden Tündét is odarendeltem a BIP-hez, ahol Teguh-val és a barátnőjével találkoztam, hogy újra átadjam neki a dobozt. Közben ő készített felvételeket, amelyeket a latin táncórájához készülő prezentációhoz akart felhasználni. Így Tündéé lett a MyBook, enyém a kamera, hogy behúzzam neki a latint. Ez fontos volt és sürgős, így megbeszéltük, hogy másnap, szerdán, átjön hozzám, hogy elvigye a prezentációs anyagot. Szerdán este tízig vártunk Harolddal, hogy Tünde megérkezzen vagy jelentkezzen, és közben próbáltuk elérni, de lemerült a telcsije. Én fel voltam ajzzva, hogy ez milyen fontos neki, és Harolddal lementünk a Buah Batura, hogy odaadjam neki a cuccot. Ott azonban csak Yuniékat találtam, akik nem tudtak semmit drága barátnőmről. Másnap kiderült, hogy egy jazzkoncerten volt, és kb. fél órával utánunk ért haza, ahol végre fel tudta tölteni a telefonját.

Száz szónak is egy a vége: habár három héttel a vizsga előtt csináltuk az első felvételt, mégis utolsó nap este 7-kor álltunk neki megtanulni a koreográfiát.
Én ugyan lelkesen megpróbáltam otthon gyakorolni, de pár óra után feladtam, mert a felvételen túl gyors volt a tánc, ráadásul mindent tükörben kellett volna leutánoznom, és a végére teljesen elfáradtam, habár semmit nem tanultam meg. Tündével könnyebb volt, mert neki egy fokkal gyorsabban ment, hogy egyáltalán felfogja, milyen mozdulatokat csinálnak a lányok a videón.
Egy félreértés miatt Hajidah nem gyakorolt velünk, mert Tünde úgy értette, hogy aznap este nem ér rá. SMS-ben megkérdeztük tőle, hogy jön-e holnap, mire kiderült, hogy jönne, de nem tudja a koreográfiát, és akart volna csatlakozni hozzánk. Átugrott motorral az STSI-re, ahol gyakoroltunk, és lemásoltuk neki a felvételt. Valószínű, hogy kicsit haragudott, amiért nem szóltunk neki, ill. félreértettük, hogy ráér-e, de ezt is a maga kedves, keleti módján csinálta. Haragja inkább a holnapi vizsga feletti aggodalomnak tűnt.

És az egész történet lezárásaként - gondolom senkit nem fog meglepni - másnap nem kellett levizsgáznunk. Pedig mi betanultuk a koreográfiát, felöltöttük a jaipongan-ruhát, izgultunk, meg minden ... de a tanár nem hozta el a zenét, és egyébként is haladni kellett tovább az anyaggal, így nem prezentálhattuk jaipong-tudományunkat.
Nem szakadt meg a szívem miatta.

(09-12-04)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése