Egy elmaradt vizsga miatt elmaradt vizsga pótlása - Motorpróba 3 - Első németóra - Varró Dani és az indonéz punkok - Kánaán másodkézből
Hétfőn még be kellett mennem az iskolába, mert a múlt pénteki (nem realizálódott) jaipongan vizsga miatt nem írtam meg a pénteki tanár által összeállított vizsgát. Beültettek egy terembe, lemásolták nekem a feladatlapot és én a szokásos szótáras módszerrel megírtam a vizsgát. Mindenképpen meg kell említenem azt a kellemes meglepetést, hogy az utolsó feladatban PÁRBESZÉDET kellett írnom, vagyis az eddig passzívan alkalmazott szókincsemet és nyelvtani tudásomat aktívan kellett használnom! Na, ilyen az órákon még nem fordult elő! Bizonyossággá vált, amit eddig csak sejtettem, hogy Banan Banita, a pénteki tanár óráira érdemes lett volna bejárnom. A sors iróniája ...
Délután Harolddal lementünk a Buah Batura és megtartottuk az első hivatalos motorosleckét. Hát, még gyakorolni kell, hogy készség szinten menjen. Egyszer el is estem (Nyugi, Anyu! Csak egy karcolás és néhány kék folt.), mert el akartam indulni és ezzel egy időben be kellett volna kanyarodnom jobbra egy elég szűk utcában. Túl összetett feladatnak bizonyult, hogy gázt adjak, betegyen egyesbe majd rögtön kettesbe és közben még az első kereket is elfordítsam jobbra. :)
A Teguhval és barátnőjével megbeszélt németóra úgy kezdődött, hogy a nagy forgalom miatt jó háromnegyed órát késtek. Én Teguht, Risát (a barátnőt) és Istát vártam (aki szintén kitalálta, hogy akar németet tanulni), ehhez képest Teguh másik három lánnyal érkezett, akik közül csak Ayát ismertem. Az órát megtartottam, de nem haladtunk túl sokat, mert leragadtunk a kiejtésnél. Az rendben van, hogy az "ö" és "ü" hangok nehézséget okoznak nekik, de nehezen boldogultak a "c", "sz" és "s" közötti különbségtétellel is.
Szerdán egy Harold által szervezett felolvasóesten vettem részt, mint előadó.
Valamelyik nap Tünde nevetve és meghatódva olvasott fel nekem egy sms-t, amelyet egy ismeretlen szám küldött azzal a kérdéssel, hogy nem akar-e verseket olvasni a kampuszon. Először azt hittük, hogy egy romantikus hősszerelmes küldte az üzenetet. Nem lett volna elképzelhetetlen, hisz Tünde naponta számtalan "jó reggelt -, "jó éjt"-, "hogy vagy - és "hol vagy"-sms-t kap. Hjah, a szőkék mindig népszerűbbek! :) De aztán én is kaptam egy ilyen felszólítást Harold számával, így szertefoszlott a szentimentális lovag képe. Őszintén szólva nem értem, hogy milyen apropóból jött létre az est, de létrejött, miután az Unpad díszteremnek otthont adó épülete előtt a lépcsőkre egy egész hangosító felszerelést telepítettek. A fellépők között voltak énekesek és versmondók. Nem volt rossz, de jó sem, inkább furcsa. Én csinosan felöltöztem, hiszen mégiscsak fellépésre készültem, majd felolvastam Varró Dániel "Email" című versét magyarul egy csapatnyi húszéves, lépcsőn gubbasztó indonéz punk előtt. Megvolt a bája, az biztos! Nagyjából lefordítottam nekik angolra a mű tartalmát, ők megtapsoltak (persze csak mértékkel, mert az indonéz nem a tapsolhatnékjáról híres) és már jött is a következő "művész". Még ennél is bizarrabb volt, amikor a műsor befejeztével a jelenlévők egy része elkezdett üvegezni csók alapon. Az első forgatást hatalmas üvöltés követte, mert egy fiúnak egy fiút kellett megcsókolnia. Ez az eredmény nem volt meglepő, hiszen az egész társaságban rajtam kívül csak még egy lány volt, de az sem játszott. Remélem nem kell külön megemlítenem, hogy én sem játszottam. :) Amikor az összejövetel kezdett üvöltő zenére történő, táncnak kikiáltott ugrálásba és lökdösődésbe fordulni, én angolosan távoztam. Hah, öreg vagyok én már ahhoz, hogy huszonéves punkokkal ugráljak egy lépcső tetején. Pedig mindenhol csak azok vannak. Mármint nem punkok, hanem huszonévesek. Ez egy egyetemen tudom, hogy nem meglepő, csak sokszor érzem, hogy nem találjuk a közös hangot. A lakótársaim is nagyon cukik, de a "mit csináltál ma" és "hová mész éppen" kérdéseken kívül sokkal több közös témánk nincs. És hogy hol van az én korosztályom? Nos, a harminc körüli nők otthon ülnek 2-3 gyerekkel, így nincs sok esélyem, hogy közülük szerzek jó barátnőt. A korombeli férfiak pedig ... nos, azok megérnek egy külön misét, vagyis bejegyzést ...
Csütörtökön Tünde elvitt a Kánaánba, a Gede Bage secondhand piacra! Képzeljetek el egy olyan és akkora piacot, mint a józsefvárosi, ahol a teljes árukészlet secondhand. És milyen secondhand! Őrülten izgalmas cuccok vannak, mindenféle méretben. Persze sok darab foltos vagy szakadt, oda kell figyelni, de igazi kincsekre lelhet az ember. Kb. 6 órán keresztül keresgéltünk, válogattunk, próbáltunk és végül hatalmas zsákmánnyal tértem haza. 330ezer rúpiáért vettem 13 nyáriruhát és négy felsőt, ezzel majdnem másfélszeresére növelve a magammal hozott ruhatáramat. (A fehérneműket nem számolva 32 ruhadarabot hoztam otthonról.) Ez a piac annyira nem olcsó, nagyon durván kell alkudni, de megéri, mert nagyon nagy a választék.
(09-12-07 / 09-12-13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése