Heti Hírmondó

Ildi, a celeb - Ade és Abang - Valami elkezdődik

A hét egyik vicces eseménye az volt, hogy kedden este a Bandung túlvégén található zenestúdióban Tündének az a bohókás ötlete támadt, hogy elárulja Abangnak az én titkomat! Nevezetesen, hogy én Magyarországon egy nagyon híres színésznő vagyok, igazi celeb és művész egyben, és azért menekültem a világ másik végére egy ösztöndíjjal, mert már elegem volt a hírnévből és csillogásból. Még arra is figyeltem, hogy ne az STSI-re pályázzak, mert azt akartam, hogy semmi közöm ne legyen a művészvilághoz.

Amikor rájöttem, hogy Tünde miben mesterkedik, adtam alá a lovat és eljátszottam a kicsit haragost, amiért lelepleztek. A szivatás aztán olyan jól sikerült, hogy később a CK (Circle K = éjjel-nappali bolthálózat) előtt ülve már tanácsokat osztogattam Abangnak, hogyan lehet magabiztosabb a színpadon gitározás és éneklés közben, hogyan tudja legyőzni a gátlásait és mi a siker és hírnév titka. Mindez akkor nagyon viccesnek tűnt, de másnap már megbántam a dolgot, mert attól féltem, hogy Abang véresen komolyan vette az egészet. És nem is csalódtam. Ezért aztán elmondtam neki, hogy csak szivatás volt az egész, amin aztán persze megsértődött és napokba telt, mire ki tudtuk engesztelni. Hm, az embert néha sajnos megszállja a gonosz kis ördög ... Csak az enyhített a lelkiismeret furdalásomon, hogy úgy éreztem, előadóművészi tanácsaim az őszinteségről, szeretetről, önbizalomról és nyitottságról megállják a helyüket és nem okoznak kárt senkinek, aki megfogadja őket. :)

Ade és Abang, a Tropicana-ban december elején megismert ikerpár egyébként egyre fontosabb szerepet kapott az életünkben. Mint már említettem, nagyon jól megtaláltuk velük a hangot, és ráébresztettek minket, hogy indonéz életünkből mennyire hiányzik a fiúk humora és jópofa társasága. Bármennyire egymásra találtunk mi ketten Tündével, a másik nemet nem pótolhattuk egymás számára. És itt elsősorban nem a testi kontaktusra gondolok :), hanem a viccekre, a meglátásokra, a véleményekre, amit csak fiúk tudnak hozzáadni a szituációhoz és a társasági élethez.

Renata volt az, aki meghívta Tündét egy jazzkoncertre, nem titkoltan a fiúk kérésére. Azok, látva Rodek szerencséjét, megkérdezték Renét, hogy van-e még kedves és csinos bule ismerőse, és ugyan már, invitálja meg a következő összejövetelükre. Rene ezt meg is tette, majd a legközelebbi alkalommal én is bekerültem a rendszerbe, amikor elmentem velük bulizni a Tropicana-ba. Nyilván benne volt a levegőben a ki-kivel kérdés, mint mindig, ha fiúk és lányok megismerkednek egymással. Tünde egyáltalán nem volt érdekelt a dologban, egyértelműen csak barátokat keresett az ikrekben, én azonban ennél a kérdésnél megtorpantam. Magam is csodálkoztam a dolgon, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva az első pillanattól kezdve érdeklődtem Ade iránt. Bármilyen furcsa volt, de bejött.

Jogos a kérdés, hogy miért tartom furcsának, ha egy nő érdeklődik egy férfi iránt. Nos, azért, mert ez itt Indonézia, tele indonézekkel, akik egyáltalán nem sorolhatóak a "jó pasi"-kategóriába. Alacsonyak, vékonykák, a legtöbb esetben nőiesek, és nyilván vannak kivételek (aki nagyobb és kövérebb), de általában elmondhatom, hogy nem sokukon akad meg a szemem. És még mielőtt bárki rosszallóan csóválná a fejét, hogy nem a külsőség számít, annak elárulom, hogy európai nőként legtöbbjüknek a belsejével sem tudok sokat kezdeni. De ez most nem is fontos, mert bármily szép dolog a belbecs, nem teszed meg az első lépéseket, ha hiányzik a külcsín. :) A megszokás egyébként nagy úr! Kb. mostanra jutottam el arra a szintre, hogy már láttam egy-két jóképű srácot az angkotban. Szerintem mostanra szoktam meg a kinézetüket, és egyre inkább különbséget tudok tenni az arcok között, hát azt is jobban észreveszem, ha valaki tetszik. Hát, igen, a szem és az agy is abból gazdálkodik, amit a környezetében dob a gép! :)

Az Ade iránti azonnali szimpátiám és vonzalmam azért is furcsa volt, mert aznap este a Tropicana-ban újra és újra valami kísérteties déjá vu-érzés kerített hatalmába. Mintha már találkoztam volna vele valahol ...

Aki az "olyan, mintha már régóta ismernélek, ... talán előző életemből"-típusú romatnikus fordulatra gondol, az felejtse el. Az én dejávümnek sokkal prózaibb oka volt. Ade beszédmódja, testtartása és mozgása akkor számomra Harold és az angolcsoportból ismert Teguh bizarr keveréke volt. Erre nagyjából az este végén, vagyis hajnalban jöttem rá, mint ahogy arra is, hogy mindennek ellenére vonzódom hozzá. Pedig aztán mind Teguh, mind Harold fényévekre van az én "jóképű férfi"-kategóriámtól, tehát a kettőjüket vegyítő Ade sem merítheti ki azt. Fura érzés volt, az biztos, de sose gondolkoztam sokat azon, hogy miért tetszik valaki. Ha tetszik, hát tetszik, nem kell ezt túlbonyolítani.

A történettel első körben nem is volt probléma, hiszen a fiúkról azt az információt kaptuk, hogy Ade szingli, Abangnak pedig van egy barátnője. Majdnem fél év Indonéziában töltött idő után ennek alapból gyanúsnak kellett volna lennie. Két 34 éves férfi, akik még nem házasodtak meg? Kizárt!

A családi állapotukra vonatkozó információk aztán találkozásról találkozásra változtak. Kiderült, hogy Abangnak mégsincs barátnője, mert a Tropicana-ban bőszen mutogatott egy lányt, aki állítólag az exbarátnője. Aztán jött a hír Renétől, hogy Abang igazából házas és van két kislánya, de ezt nem hirdeti fennhangon, mert hátha akkor nem akarnánk vele barátkozni ... magyarul: férfiként kevésbé lenne érdekes a két bule csaj számára. Legalábbis mi így dekódoltuk a házas volta körüli érthetetlen és teljesen fölösleges titkolózást. Az ő vonalán végül ez bizonyult az utolsó és igaz verziónak.

Ezen (is) okulva megpróbáltam kideríteni az Ade körüli igazságot, mert nem akartam abba a hülye szituba keveredni, mint jó néhány lányismerősöm, hogy összejövök egy indonéz pasival, boldogan éldegélek vele, majd egyszer csak kiderül, hogy már van egy felesége és esetleg gyerekei is. Az STSI-n való találkozásunk alkalmával kerek-perec megkérdeztem tőle, hogy van-e felesége.

- Miért kérded? Ne kérdezz ilyeneket! Ez az én magánügyem! - hangzott a válasz.

- Magánügyed? Miről beszélsz? Indonéziában vagyunk, ahol minden jöttmentnek az a második kérdése, hogy férjnél vagyok-e már vagy hogy van-e pasim? Mi az, hogy ez a magánügyed? - nevettem elképedve.

Eközben Tünde is kifejtette a véleményét, amely szerint beszélgethetünk az időjárásról és egyéb hülyeségekről, de az hamar uncsi lesz, ami az épp kialakuló barátságunk rovására megy majd. Erre Ade bőszen bólogatott, de továbbra sem adott ki egyéb információt. Mindebből aztán nyilvánvaló volt, hogy ő is házas, különben miért titkolózna.

Pár nappal később aztán először Tündének vallott, aki nyilván továbbadott mindent nekem (hjah, a nők már csak ilyenek!). Így már mindent tudtam, amikor a hazaküldendő karácsonyi ajándékaink becsomagolása után a Buah Batu beli kost kis udvarán nekem is előadta a történetét. Egy szó mint száz, az ő végső verziója is a feleség + két gyerek felállás. Ez a hír már sokkal érzékenyebben érintett, mint Abang esetében. De megnyugtattam magam, hogy így sokkal jobb. Még ha csak kedvtelésből lennénk is együtt, a végén nagy sírás-rívás lenne a dologból, hiszen nekem egyszer majd haza kell mennem. Pláne, ha komolyabbra fordulna a románc! Egyszóval hülyeség lenne kapcsolatba bonyolódni egy olyan férfival, aki a világ másik végén lakik.

Igen, ilyesmiket magyaráztam magamnak, és igyekeztem nem foglalkozni a dologgal, mert éreztem, hogy nagyon rezeg a léc, és a fent említettnél csak egy nagyobb hülyeség van: kapcsolatba bonyolódni egy világ másik végén élő NŐS férfival!

(09-12-21 / 09-12-27)