Elisával, Robbal és a két kínai lánnyal megbeszéltük, hogy ezen a vasárnapon reggel találkozunk a Monument mellett, mert Elisa egy ismerőse elvisz minket egy kis városnézésre Bandungban. Mi mindanyian ott voltunk a megbeszélt időpontban, de az ismerős végül nem jött el. Így az aznapi városnézés csak a Monument-re és az előtte terpeszkedő vasárnapi piacra korlátozódott. De ez is tartogatott meglepetéseket!
Ez a vasárnapi piac a Monument és a Gedung Sate közötti hosszú park mentén illetve a Gedung Sate előtti tágas téren helyezkedik el. Ruhákat, háztartási kellékeket, cipőket és minden mást árulnak itt. Van ócskapiac részleg is. Ki kell emelnem a muszlim ruhába öltöztetett Barbie-baba utánzatokat, és a mozgó minividámparkot. Ez utóbbi általában egy bicikli, amely elé állatfigurákat vagy mini óriáskereket szerelnek, és a bringán ülő hapsi a pedál tekerésével nem csak helyváltoztató mozgást végezhet, hanem mozgásba hozza a lovacskákat, delfineket vagy az említett óriáskereket. Ezek a szerkezetek tényleg nagyon kicsik, max. 7 éves korig, de az indonéz kisgyerekek szerencsés helyzetben vannak. Itt sokszor a 8-10 évesek is olyan apró termetű, pehelysúlyú kis csontkollekciók, hogy még ők is élvezhetik ezeket a játékokat.
A legfurcsább mégis a vásári varázsló volt, aki egy madzaggal elkerített tágas területen ücsörgött. Előtte egy nyitott láda helyezkedett el, amelyben egy ember állt egy zsákba csomagolva. A varázsló mikrofonba beszélt, szóval jól lehetett hallani, hogy mit mond, a gond csak az volt, hogy indonézül mondta, tehát egy kukkot sem értettem belőle. Varázspálcája végére hosszú rongycsíkok voltak kötve, azzal hadonászott, majd hirtelen rácsapott a zsákba dugott ember fejére, aki erre összeesett. A varászló két segítője rögtön rácsukta a láda fedelét és lelakatolták azt. Ezután egy fémállványt helyeztek a láda fölé, amelyet fekete anyaggal borítottak le, így az egy nagy fekete téglatestet képzett. A varászló folyamatosan mondta, mondta a dolgokat, közben meggyújtotta a varázspálcát is, és végül a fekete téglatest elkezdett rázkódni, majd hirtelen eldőlt a varázsló felé, felfedve a láda alját. Ezután a segédek levették a leplet az állványról, és egy pohár vizet raktak a ládára egy szál cigi társaságában. Eddig tudom mesélni a történetet, mert ezután eljöttünk a helyszínről. Lassú és unalmas volt a folyamat, hiszen nem értettem, hogy miről beszél a mester, és látszott, hogy még nagyon-nagyon sokáig fog beszélni.
Elisa mondta utána, hogy szellemeket és dzsinneket hívott a varázsló, és engedélyt kért a művelethez azoktól a hasonló tudással és varázserővel rendelkező kollégáitól, akik esetleg a közönség tömött soraiban állnak és megzavarhatják a mutatványát. Persze felesleges volt az aggodalma. Fáradt voltam és még a kulturális sokk hatása alatt álltam, így aznap se kedvem, se erőm nem volt produkálni magam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése