Szóval kocsival hoztak át minket szerdán Bandungba.
Ibu Anita gondoskodik rólunk, elég kimerítően. :)
Az ő egyik házukban kínáltak nekünk szállást.
Van két kínai lány, egy angol lány és egy angol srác illetve én. Még szeptemberben jönnek majd mások is.
Nagyon szép helyre vittek minket lakni. Olyan víkendház féle lehet, banánfák meg halastavak és rohangáló csirkék között, elég idilli, és csak egy buszra kell felszállnom, hogy eljussak az egyetemig. Holnap megyek egy csajjal szétnézni szállás ügyben. Ki van jelölve néhány diák, hogy segítsen nekünk, elég lelkesek, nagyon kedvesek. Amíg nem találok szállást, addig lakhatok a víkendházban.
Tegnap meg elvittek minket a Kawah Putih-hoz, ami egy vulkántó, de már nem aktív, ellenben büdös és csodaszép! :)
Ma úgy volt, hogy reggel 8-ra beérünk az egyetemre és tudok netezni, gondoltam beülök a kávézóba, vagy csak valahová a földre és végre magamban leszek. Ehelyett elmentünk az egyetemig, onnan elvittük a két angolt az új szállásukra (Elisa szüleinek vannak itt barátai Bandungban, ők mától ott laknak), aztán vissza a szállásra, mert otthagytunk egy levágott csirkét, amit aztán elvittünk Ibu Anita szüleihez, ahol megismerkedtem a család jó részével, és persze enni kellett, aztán vissza az egyetemre. Ja, és ezt úgy képzeljétek el, hogy a szállás és a szülői ház a város keleti és nyugati végén van, közte az egyetem, és a dugó. :)
Reggel 7.15 kor indultunk és 11.30-ra értünk be.
Amúgy tetszik a város, már amit eddig láttam belőle. Nagyon kedves és segítőkész mindenki, csomó érdekes és fura szokásuk van, szóval jó lesz ez itt, csak még meg kell emésztenem, hogy nekik nem létezik olyan, hogy valaki egyedül akar lenni magában. Ezt Jakartában, az egyik előadáson ki is mutatták grafikonnal, számadatokkal. A nyugatiak sokkal individuálisabbak, mint a keletiek. De ennek csak a kutatók vannak tudatában. A többiek nem.
Éljen a tolerancia, én maximálisan próbálok adaptálódni, de néha hagyhatnának levegőt venni. De nem fognak úgysem. Talán pár hónap múlva.
Ennél remélem sűrűbben és részletesebben tudom majd vezetni ezen internetes naplót. Lehet, hogy ezért fogok majd drágább szobát kivenni, ahol van wifi, hogy legyen időm blogot írni, meg képeket feltölteni. A kulccsal bezárt ajtón talán nem jönnek át ... :)
Addig is, kérlek, nézzétek a Picasa-t, oda már feltöltöttem a jakartai képeket!
Most meg kell elégedni ennyivel, amíg kivívom a szabadságomat! :)
(09-08-19 / 09-08-22)
Végre valami életjel, ojjé!
VálaszTörléséljenek a forradalmárok! főleg, ha csajok :-) a szabadságért még meghalni is érdemes, Petőfiné...
VálaszTörlésHahó..Zsófi átküldte a blogot, olvasom lelkesen..jöhet a sok színes-..épp nézem fotóid, kommentálok odais..:)
VálaszTörlés