A délelőtti szabadidő alkalmával vettünk indonéz SIM-kártyát és élveztük a szabadságot. Ekkorra már az összes individuális nyugati idegbeteg volt, hogy nem hagynak minket levegőhöz jutni, egy perc szabadidőnk sincs, ezerrel kapjuk az új benyomásokat, de nincs időnk feldolgozni, legfeljebb esténként, amiből éjszaka lesz, és hulla fáradtak vagyunk, mert reggel hatkor csörög a szobában a telefon, hogy menjünk le a reggelis dobozunkért, majd ki a bágyasztó melegbe, be a légkondis buszba, mindezt úgy, hogy elég sokan egy repülőn töltött éjszakával indítottunk. Éreztük, hogy kezd elszakadni a cérna.
Ebéd után már vittek is minket az újabb előadásokra (a szokásos órás buszban-ülés után).
Az első az indonéz nyelv rejtelmeibe avatott be, a másodikon pedig tradicionális esküvői ruhákat vonultattak fel.
Érdekes és szép volt, bár a darmasiswák egy része átaludta a bemutatót. :)
Este volt a "Darmasiswa Scholarship Program RI 2009/2010" hivatalos megnyitó ünnepsége további táncbemutatóval, beszédekkel és csoportkép készítéssel. Ez a másik szenvedélyük, a fotózkodás. Satu, dua, tiga ... és smile! És lehetőleg integess közben!
De erre nincs több gunyoros megjegyzésem, hiszen az dobja rájuk az első követ, aki soha...
(09-08-18)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése