búcsúkirándulások, búcsúvacsorák és búcsúitalozások sorozata 2009. augusztus 11-én zárult le. Azt hiszem augusztus 4-én kezdődött, bár a napok és arcok kicsit már összefolynak ...
Augusztus 4-én
Zsófihoz voltam hivatalos búcsúvacsorára, ahol csodás töltött káposztát tálalt a háziasszony (családtagjaim bevonásával furmányosan kipuhatolva, hogy ez az egyik kedvencem), desszertnek pedig krémtúrót és túrórudit ettünk.
Zsófi, Anita, Andi!
Megvan a bögre feliratának jelentése:
Pemilik muk ini ialah Ildikó = Ezen bögre tulajdonosa Ildikó
Hörpintek is egyet az ajándékozók egészségére ... persze szigorúan nem alkoholt, mert egy olyan kost-ban (kollégium szerűség) bérlek szobát, ahol a szomszédban lakó házinéni (Ibu Iis) és az egész környék muszlim. Ráadásul Ramadhan is van éppen. Az Ibu megkért, hogy ne vigyek be alkoholt a szobába, mert nem tudhatom, mi történik ... :) Hogy mi történik? Maximum annyi, hogy mélyen alszom, és nem ébredek fel a hajnali háromkor esedékes imára, amit a mellettem lévő mecset hangszórói harsognak szét a híveknek. Mint megtudtam, a bejárati ajtó melletti felirat előre figyelmeztetett ékes indonéz nyelven: "koedukált kost csak muszlimoknak". Egyébként kellemes hely, már otthon érzem magam. Ha nem a mecset üvölt, akkor motor zúg el a ház előtt vagy a gyerekek visítanak. Ide nem elég a hit, ide füldugó kell!
Augusztus 5-én
Márkhoz mentem egy jó kis marhapörkölt reményében (meg persze búcsúzkodni), de ott kiderült, hogy a pöri csak vicc volt, amolyan szófordulat, udvariassági formula. Sebaj, kaptam finom sült virslit, rántottát és egy csomó repiajándékot, amivel Budapestet és Magyarországot kell reklámoznom ... mintha elbűvölő személyiségem önmagában nem lenne elég ... :)
Jelentem a Buda-Pest fülbevalót viseltem Jakartában a nevelésügyi miniszter által adott díszvacsorán, amelyen ő maga ugyan nem jelent meg személyesen, viszont egy helyettese tolmácsolásában meghallgathattuk üdvözlő beszédét.
Az Orientációs Napok egyik szervezőjének ajándékoztam a szívecske alakú tűpárnát.
Egy kínai darmasiswának adtam egy rubikkocka-kulcstartót egy hologrammos pandás képért cserébe (for friendship).
A könyvjelzőt Renynek ajándékoztam, aki 8 éves és egy szót sem tudtam váltani vele, de mindig szépen mosolyogtunk egymásra.
Ibu Anitának és a sógorának, Bapak Budinak, pedig odaadtam az eredeti Magyarország CD-Rom-ot (nyugi Márk, felmásoltam a gépre, tudom majd sokszorosítani és igyekszem szórni a városban).
Egyébként megtaláltam Bandung legnagyobb rubikkocka guruját. Egyik új barátom, Harold mutatott be egy pár fiatalnak, akik az egyetem melletti parkolóban csoportosultak. Nagyot néztem, amikor kettejük kezében megláttam egy-egy rubikkockát, ők meg nagyot néztek, amikor tudattam velük, hogy szenvedélyük tárgya hungaricum. Nem tudom, mennyi a világrekord, de a srác kb. fél perc alatt végzett a kocka kirakásával, mind a tíz ujját használva a sorok forgatásához. :)
A Rose Apartment másik meglepetése Adri részleges jelenléte volt. Mivel ő éppen Madridban tartózkodik, elküldte maga helyett a tesóját, Brigit, hogy jó utat kívánjon. Ha mi hasonlítunk egymásra Anival, mert hasonló a beszédmódunk és a gesztusaink, akkor Adri és Brigi olyan, mint két tojás ... vagy inkább ugyanaz a tojás dupla, klónozott kiadásban. Zavarba ejtő! :)
Köszi, hogy utazás előtt még megkaptam az Adri-adagomat és Brigi, örülök, hogy beszélgethettünk egy kicsit! :)
A srácoknak meg köszönöm az all inclusive-vendéglátást! :)
Augusztus 6-án
nem emlékszem, mit csináltam. Ja, de! Ekkor volt a fogadás a nagykövetségen.
Augusztus 7-én
volt a hivatalos búcsúbuli a Cinema-ban, ahol sok kedves barát tüntetett ki jelenlétével.
Attila!
A párna végül nem fért be a zsákomba, de most nagyon sajnálom, mert a szobámban lévő párna olyan kemény, hogy az alacsony asztalhoz használom széknek.
Lányok!
A fűszerek közül elhoztam néhányat, de a kost-ban nincs konyha, szóval még nem tudom, hol és kinek fogok magyaros kajákat főzni.
A fakanalat és favillát elajándékoztam Ibu Anita édesanyjának, aki nagyon szeret a konyhában sürgölődni, de szerintem a figurák miatt a vitrinben fogják végezni a többi külföldi ereklye között.
Az unicum és egyéb tömények egy része még Jakartában elfogyott az esti bulin illetve a maradékot gyomorfertőtlenítésre használom.
Ani!
Amint a mellékelt ábra mutatja, Szent Kristóf jól végzi a munkáját a medálon. Rajtam volt végig a repülőúton, de a Jakarta-Bandung autópályán is fel kellett volna vennem, mert a sofőrünknek sok vér volt a pucájában. Az fel se tűnt, hogy baloldali közlekedésnél a balról előzés a szabálytalan, csak attól rettegtem, hogy a szűk leállósávban vajon elférünk-e a kamion mellett.
Feri!
A gravírozott követ természetesen nem hoztam magammal, de a büszkeséget, hogy van egy KIE nevű út, azt igen. :)
Augusztus 8-án
Pár Kedves Ember szervezett búcsúkirándulást. A legnagyobb inkognitóban, titkos borítékban (jó, hogy nem titkosírással) folyt a levélváltás a recepciós pulton. Több variáció után a szerencsés véletlennek köszönhetően 8. hó 8-ra esett mindenki választása. 9.15-kor kellett a Kökin lennem a 68-as busz Erzsébet felé vivő megállójában. Nem értettem, hogy mit keresünk majd Erzsébeten, hiszem az instrukciók alapján kirándulásra következtettem. De csak elterelő hadművelet (na jó, kedvesség) volt, hogy nem kellett tömegközlekedve átszelnem a várost. Visegrádra mentünk a Canopy-pályára, ami az a cucc, amikor beülőben egy drótkötélen csúszol le rövidebb és hosszabb szakaszokon. Királyság!!!
Utána piknik, activity, pletykálkodás! Köszönöm még egyszer a csodás kirándulást!
Augusztus 9-én
a családtól vettem érzékeny búcsút, amely zabálással, italozással és a "80 év alatt a Föld körül" című sorozat montenegrói részének nyilvános vetítésével volt egybekötve.
Augusztus 10-én
először a bátyámmal találkoztam, aki épp Marokkóból tért vissza, így elbeszéléséből kaptam egy kis ízelítőt a muszlim világból.
Attila!
Mért nem mondtad, hogy ezek mikrofont használnak, hogy Allah jobban hallja imáikat? :)
Utána Saci és Edit volt soron. Sokáig beszélgettünk, hiszen előre le kellett dumálni azt az egy-két alkalmat, ami kimarad a félévenkénti találkozóink közül a távollétem miatt. :)
Augusztus 11-én
szakmai élettársammal és egyik legjobb barátommal vettünk búcsút egymástól, majd csatlakoztak még egy utolsó sör erejére a csajok is.
A Darshanban. De ezt ne terjesszétek rólam! :)
(09-08-04 / 09-08-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése