... kis csapatunk végre felszállt a Swiss járatával Ferihegy 2A terminálról.
A stáb tagjai:
Nigel, az operatőröm
Nagy A , a vágóm
A Doboz, a könyvtárosom
Rimu, az útitársam
Pocok, a hálótársam
és jómagam
Irány Zürich, majd Bangkok és Jakarta!
A szerencsés véletlennek köszönhetően az utazás hosszú óráit Anettel oszthattam meg, aki csodás útitársnak bizonyult. Ezúton is köszönet érte!
Másnap menetrend szerint megérkeztünk a thai fővárosba, ahol a passport controll-nál ütköztünk először akadályba. Otthon azt mondták a thai nagykövetségen, hogy a Bangkokban való átszálláshoz, ha nem hagyjuk el a reptér területét, nem kell vízum. Na persze, hogy kellett! Tranzitvízum ugyan, és a magyar állampolgároknak ez is ingyenes, de nem mi lettünk volna és nem Ázsia, ha minden zökkenőmentesen zajlik.
A tranzitvízumot 2 perc alatt kiállítják a reptéren, de ez nekünk vagy egy óránkba került, mert először végigálltuk a sort a passport controll-nál, ahonnan átküldtek minket a vízumosokhoz. Ott kitöltöttük a vízumigénylő lapot, amihez kellett egy igazolványkép. Még jó, hogy otthon kinyomtattam vagy 15 darabot pontosan ilyen célra! És még jóhogy nem hoztam el!
Legalábbis erre kellett következtetnem, mert feltúrtam a reptéren az összes kézipoggyászomat, végiglapoztam az összes könyvet és füzetet, ahová becsúszhatott, de sehol nem találtam a kis tasakot a fényképekkel. (Azóta Jakartában és Bandungban is végigkutattam mindent, és sehol semmi, szóval tuti otthon maradt valahol a nagyszobában a kanapén.)
Sebaj, pénzt váltottam, fotót csináltattam, felragasztottam, kitöltöttem, beadtam, lepecsételték, átadták és már be is léphettünk Thaiföld területére.
Mire kiértünk, a csomagjainkat szállító futószalag már üres volt. El kellett másznunk a "Lost and Found Office"-ba, ahol szerencsésen megtaláltuk az én nagy táskámat és Anett kisebbik poggyászát, de az ő nagyobb táskáját nem. A Swiss Zürichben felejtette. A Swiss! Zürichben! Anett teljesen fel volt háborodva. Fájdalmát és dühét a nagyon kedves ügyintéző fiú és az ajándékba kapott vészretikül sem enyhítette. (Pedig volt benne póló, bugyi, fogkefe, fogkrém, jópofa összecsukható fésű meg egy csomó izgi cucc!)
Az ígéret szerint a legelső géppel utánunk küldik majd a csomagot, így másnapra lesz Bangkokban és onnan küldik tovább Jakartába. Ha majd megadjuk a szállodánk nevét, kiküldik a hotelbe taxival. Ez persze nem ment ilyen simán, ahogy felvázolta nekünk a srác, de miután bevontuk az ügyletbe a jakartai szálloda recepcióját, és ha nem is gyorsan, de megérkezett a csomag egy nappal utánunk.
A bangkoki reptéren elfogyasztottuk első ázsiai ebédünket, Anett pedig fájdalomdíjul befizette magát egy 20 perces thai masszázsra.
A Bangkok-Jakarta AirAsia gép jó órás késéssel indult, amit a boarding pass-on fel is tüntettek, de mi nem vettük észre, így elég korán értünk a kapuhoz, ahol a légkondi hibernált minket.
Valahol Bangkok és Jakarta között, talán épp az Egyenlítő felett, nyilallt belém először a felismerés, hogy milyen messzire is jöttem otthonról, és mostantól egy éven keresztül nem fogok találkozni senkivel, aki eddig fontos volt nekem. Csak új emberek, új arcok, új barátságok, új érzelmek jönnek majd szembe és nagyon kevés lesz az olyan ember, akivel igazán meg tudom majd osztani ezt a kalandot. Hmm, talán nagyobb árat nem is fizethetnék!
23.45 helyett valamikor éjjel fél egykor érkeztünk meg Jakartába augusztus 15-én. Elcsigázottan, de kíváncsian vonultunk a kijárat felé. Vajon tényleg várnak minket?
Az érkezőkre várók sorfala között és a taxisok pofánkba mászó ajánlkozásán keresztül egyszer csak megpillantottunk pár kék zakós, "Darmasiswa" feliratú táblát szorongató fiatal srácot. Heves integetésünkre és megkönnyebbült vigyorgásunkra ők szorgosan elkezdték tanulmányozni a listájukat, majd reménykedve feltették a kérdést:
- Are you from China?
- Ööö, no. From Hungary ...
Hát ... így kezdődött.
Welcome to Indonesia!
(09-08-13 / 09-08-15)
Bangkokban én is így jártam, de a csomagom a futószalagtól 3 méterre a semmi közepén hevert.
VálaszTörlésViszont Jakartában természetesen senki sem várt.