A reptéri félreértést nem a 24 órás repülőúttól begyógyult és elszűkűlt szemünk okozta, hanem az, hogy rajtunk kívül még 7 kínaira is vártak a szervezők, akiknek szintén késett a gépe. Elfogott a gyanú: Lehet, hogy ezek csak a kínaiakra vártak? Lehet, hogy csak szerencsénk volt, hogy az ő gépük többet késett, mint a miénk? Ha megvannak a kínaiak, az indók elszállítják őket a szállásra, mint akik jól végezték dolgukat és mi hoppon maradunk? Láthatóan meg voltak lepve, hogy feltűnt két csaj, akiket ugyan nem vártak, de a listán rajta voltak.
Kína diadalmas bevonulása után végre autókba gyömöszöltek minket és elvittek a 4 vagy 5 csillagos Arya Duta Suites Hotelbe. Regisztráció és kedvencük, a "Statement Letter" újbóli aláírása után felvittek minket egy szobába ... értsd a hét kínait és minket kettőnket egy apartmanba, ahol a plussz matracokkal együtt is csak 6 embernek volt férőhely. Ráadásul Yani, az egyik szervező lány, beesett az utolsó pillanatban, és elfoglalta a kanapét. De mivel sok jó kínai kis helyen is elfér, hajnali négykor végre ágyba dőlhettünk és eltelt valahogy az első indonéz éjszaka.
Reggel 9-kor már mindenki kukorékolt, csak én aludtam volna még.
Szereztem nápolyit reggelire a hotel aljában lévő kis boltban, amely ennek megfelelően roppant drága volt. Sebaj, az első ösztöndíj kiosztásáig kaptunk 500 ezer rúpiát a szervezőktől. Csak hogy tudjatok viszonyítani: egy hónapra 380 ezer rúpiába kerül a szobám Bandungban. Az 500 ezer nagy része aztán dobozos nescaféra és sörre ment el a jakartai kisboltban, hiszen minden nap kaptunk reggelit, tízórait, ebédet és vacsorát is, kivéve ezt az első napot, 15-ét. Igazából a reggeli volt nagyon vicces, mert ugyanúgy nézett ki, mint az ebéd. Egy papírdobozban kaptunk legalább egy csirkecombot sütve vagy rántva (borzasan), mellé párolt zöldséget, valami szószt, egy 2,5 decis vizet, rákszirmot és egy apró banánt. Ahhoz képest, hogy otthon egy bögre kávé a reggelim, ez egész durva cucc volt! Anett rá se bírt nézni. :)
Szombaton még folyamatosan érkeztek az ösztöndíjasok, a feszített tempó csak 16-án kezdődött, így Anettel elindultunk felfedezni Jakartát. Természetesen délben. Ennek megfelelően kb. egy órát tudtunk csak kinn tartózkodni, utána nyüszítve menekültünk vissza a szálloda jótékony hűvösébe. A ruhánkból szinte facsarni lehetett a nedvességet, úgy éreztük magunkat, mint akit elkapott egy nyári zápor. Csoda, hogy nem fáztunk meg a jakartai napok alatt, mert ha kiléptünk a szállodából, a buszból vagy bármilyen épületből, mindig mellbe ütött a forró, párás levegő. Olyan volt, mintha mindig éppen egy erős zivatar után lennénk, amikor a víz őrült módon párolog a forró aszfaltról és 100 százalékosra növeli a levegő páratartalmát. Hihetetlen! Én nem hittem, hogy ilyen klíma létezik! Szerencsém van Bandunggal. Napközben itt is meleg van, de aztán kellemesen hűvös lesz a levegő, mint otthon a szép nyári estéken.
Kudarcba fulladt városnézésünk után épp ledőltünk aludni és száradni, amikor kopogtak az ajtónkon, és átköltöztettek minket egy másik apartmanba, a 36. emeletről a 19. emeletre. Itt megkaparintottunk egy szobát, amiben ugyan franciaágy volt, de nyílt belőle egy külön fürdőszoba. Első lakótársunk Janina volt Németországból, majd kaptunk még két kínai srácot. Nekik már csak a harmadik szoba jutott egy szimpla ággyal. Yani, a szervező lányka pedig átköltözött új kanapénkra.
Szombat este volt az első orientáció, amikor is összegyűjtöttek mindenkit egy konferenciaterembe, szúrópróba szerűen felállítottak néhány embert a kérdéssel, hogy miért vesz részt a scholarship programban, majd elmondták az elkövetkezendő napok programját, a ruházkodási szabályokat és a tudnivalókat a tartózkodási engedéllyel kapcsolatban.
Este aztán összegyűltünk Ria és Gitta szobájában, ellenőriztük, hogy a kisüveges piáknak nem esett-e bajuk a hosszú úton, majd elég későn és vidáman tértünk nyugovóra, mert még nem tudtuk, milyen tortúra vár ránk a következő négy napban.
(09-08-15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése