Tanárok, diákok, témák - a Pusat Bahasa a második félévben

A Pusat Bahasa-ban a második félévben is maradt a "minden nap más tanár tart órát"- rendszer:

1. Hari Senin (Hétfő):
   Menyimak Wacana Umum (Mindennapi Témák)
   Bapak Muhammad Adji
   
   
2. Hari Selasa (Kedd):
   Bercerita (Beszélgetés)
   Ibu Yetti
   
   
3. Hari Rabu (Szerda):
   Kosakata Tentang Lingkungan Sekitar (Környezetünk szókincse)
   Bapak Wahya
   
   
4. Hari Kamis (Csütörtök):
   Kalimat Sederhana (Mindennapi mondatok)
   Ibu Wagiati
   
   
5. Hari Jumat (Péntek):
   Bentuk Kata Sederhana (Mindennapi Szavak Formája)
   Bapak Agus
   
   

1. A hétfők majd mindig énekléssel teltek, illetve Pak Adji néha megpróbált nekünk filmet vetíteni. Ez kevéssé volt sikeres. Amikor a laptopján próbáltuk megnézni a "Laskar Pelangi"-t nem értettünk semmit a szövegből, mert nem lehetett elég hangosra állítani a gép hangszóróit. Egy másik alkalommal rövidfilmeket mutatott, amelyek Indonézia különböző területein élő gyerekek életét mutatják be, és alapvetően egész érdekes lett volna, ha a DVD-lejátszó és a TV nem csak a képet, de a hangot is lejátszotta volna. Mindenesetre megtudtam, hogy nem csak Ausztráliában, de Irian-on (Pápua szigetének Indonéziához tartozó része) is él kenguru! Csak kisebb testű, mint ausztrál rokona.
   
   
2. Ibu Yetti óráit szerettem, mert az olvasmányok ugyan elég primitívek voltak, de utána mindig jó beszélgetés alakult ki mezőgazdaságról, vallásról, szokásokról. A legemlékezetesebb az volt, amikor szinte szakértőnek éreztem magam, miközben ékes indonéz nyelven elmagyaráztam az Ibunak, hogyan szoktunk a szőlőből minden ősszel bort csinálni Apuval a Balatonnál! :) És azt se felejtem el soha, hogy jó pár perc telt el, mire rájöttem, hogy a haszonállatok táblára felírt listáját miért érzem hiányosnak: a csirke, kacsa, marha, birka és kecske között hiába kerestem a disznót! :)
   
   
3. A szerdai órákat is szerettem, mert szépen tematikusan végigmentünk a környezetünkben található dolgokon, és féléves indonéziai tartózkodás után hivatalosan is megtudtam, hogy mondják indonézül az olyan alapszavakat, mint: asztal, szék, tábla, kréta, háztető, kerítés, stb. A témák ismerősek voltak az első félévből (iskola, egyetem, könyvtár, hobbi, háziállatok, város, falu, kert, buszterminál, vasútállomás). Gyakorlatilag ismétlésnek minősült ez az óra, de éppen ezért hatékony is volt, mert rendszerezte a szavakat és elmélyítette az ismeretüket. Az olvasmány után Bapak Wahya mindig végigkérdezett minket, hogy milyen a tömegközlekedési rendszer, az iskolarendszer, a könyvkiadás, a könyvtárak, stb. a saját országunkban. Ha csupa európai ül az osztályteremben, biztos mindenki kipurcan az unalomtól, de a sokféle nemzetiség miatt egész érdekes volt az óráknak ez a része. Nem azt mondom, hogy eget verő különbségek lennének, de mindig lehetett valami érdekes és új infót hallani Zimbabwe, Madagaszkár vagy Pápua Új-Guinea életéről. Ezen kívül ezek a témák kihívást is jelentettek, hogy érthetően és választékosan magyarázzam el a magyar és európai viszonyokat.
   
   
4. Ibu Wagiatival mondattant tanultunk. Ez nem volt nagy kihívás, mert az indonéz mondatok felépítése és szórendje nem túl bonyolult. Az Ibut néha helyettesítő másik Ibu ugyan sokszor mélyebben belemászott a doktoriját érintő témába, mi szerint az alanyon, állítmányon és tárgyon túli mondatrészek mely esetben (hely-, idő-, mód-, eszköz- vagy társ)határozók és mely esetben nevezzük nyelvtanilag bővítménynek, de mindez legalább érdekessé és kihívássá tette az órákat.
   
   
5. Pénteken az indonéz szavak rejtelmeibe avatott be minket Pak Agus. Képzők, ragok, elő-és utótagok, affix-ek, suffix-ek és circumfix-ek röpködtek a levegőben. Ez is jó volt, mert rendet tett a sok szóvariáció között. Mert nem mindegy, hogy naik, menaikkan vagy menaiki, hogy pinjam, meminjamkan vagy meminjami, hogy cemburu vagy kecemburuan, és így tovább ... A forgatókönyv mindig ugyanaz volt: elmagyarázta, hogy az adott képző vagy rag milyen jelentést kölcsönöz a szavaknak, majd a könyvben felsorolt szavakkal példamondatot kellett írnia mindegyikünknek. Szavanként haladtunk, mindenki kivonult a táblához, felírta a mondatát, majd sorra ellenőriztük. Nem volt túl fantáziadús feladat, de mégis hasznos volt, mert tényleg tisztázta a szóalakok közötti jelentésbeli eltérést. Legalábbis számomra. :)

 http://picasaweb.google.com/tartaruge/PusatBahasaSemesterII#

(10-05-07)

Meghallgatás a Bumi Sangkuriangban - A TERV

Bő két hetet próbáltunk a Bumi Sangkuriang beli meghallgatásra, és összeállítottunk egy ütős kis műsort. Természetesen indonéz nyelven, de a könnyebb érthetőség kedvéért itt magyarul olvashatjátok:

1. Bevezetés

(Mivel a homeband szünetében lépünk fel, félő volt, hogy akkor a közönség is kivonul szünetre. A minél nagyobb nézőszámot biztosítandó, kitaláltuk, hogy egy rövid bemutatkozással és bevezetéssel felkeltjük a közönség figyelmét. Mielőtt a homeband elkezd játszani, kérünk tőlük 2 percet és felmegyünk a színpadra.)

Tünde: Jó estét mindenkinek! Mi fogunk játszani ennek a klassz együttesnek a szünetében. De sajnos nem tudjuk eldönteni, hogy melyik ruhát viseljük. Tudtok nekünk segíteni?

Ildi: Ez az egyik! Talán egy kicsit túl sok és nagy, de nagyon vicces! (felmutat egy kalózjelmezt és egy gombajelmezt)

Tünde: Ez a másik! Ez keményebb és szexibb, de nagyon jól passzol az előadásunkhoz! (felmutat egy fekete rövid egyberuhát és egy denevérujjú pulcsit fekete bőrnacival)

Ildi: Most mindenki kiáltson hangos "prikitiúúúú"-t, aki azt szeretné, hogy ezt a ruhát viseljük! (felmutatja a kalózt és a gombát) És most az, aki erre szavaz! (Tünde felmutatja a két dögös rucit)

Tünde: Rendben, tehát ezt választottátok! Köszönjük szépen, jó szórakozást és találkozunk a szünetben!

(Ezután a közönség választásának megfelelő ruhát vesszük fel és abban nyomjuk le az előadást. Azt terveztük, hogy Tünde fotós ismerősétől elkérjük a kalózjelmezt és a szexi gombajelmezt, amelyekben egyszer már fotózták Tündét és Renét.)

2. Vampir

(A homeband szünetében tehát mi következünk. A fiúk, Ade, Abang és Gabriel, felmennek a színpadra és elhelyezkednek. Megszólal a "Vampir" első pár taktusa és mi, kalózgombaként vagy dögös denevérnek öltözve, vészjóslóan huhogva és vicsorítva felvonulunk a színpadra. Tünde rázza a vihardobozt, én pedig közlöm, hogy vérszagot érzek, ami nagyon jó, mert úgyis épp vérre szomjazom.)

Íme a dal indonéz szövege:

Mobil berderit di depan rumahku,
Apa yang kamu harapkan dariku,
Pahaku mau kau belai, tapi saya mau
Buka jaket kusutmu.

Bagian mana ku gigit badanmu,
Darah hangatmu mengalir di lehermu,
Hanya darahmu saja yang aku ingin sedot,
Setelah "halo, pakai selop!"

Kehidupanku s'bagai kelelawar,
Siang hari tidur, malam aku bangun,
Aku terbang buta, menemukanmu,
Ku campur Teh Botol dengan darahmu.

A fordítás nagyjából megegyezik az eredeti magyar szöveggel:

Egy kocsi megáll a házam előtt,
Te mit vársz tőlem,
A combom simogatást akar,
de én le akarom venni a gyűrött kabátodat.

Hogyan harapjak bele a testedbe,
Meleg vér folyik le a nyakadon,
Csak a véred az, mit ki akarok szívni,
Aztán "csá, veszem a papucsom!"

Életemben denevér voltam,
nappal aludtam, éjjel éltem én,
Vakon repültem, megtaláltalak,
Teh Botol-lal keverem össze a véredet.

(A koreográfia egyszerű volt. Miután egyszer végigénekeljük a szöveget, megfordulunk és felveszünk a földről egy-egy Teh Botol-os üveget, amelybe piros színű Fantát töltünk. A Teh Botol a helyi IceTea, az indonézek által roppant kedvelt édes tea két és fél decis üvegbe zárva. A színe azonban nem eléggé vörös, ezért kell kicserélnünk piros Fantára. Szóval felvesszük a vérrel kevert Teh Botol-t, majd a közönség felé fordulunk, ízlelgetjük, kínálgatjuk, majd folytatjuk a dalt a második versszaktól. A végén a csúcspontot a "halo, pakai selop!" kihangsúlyozása és egy véres koccintás képezi.
Ez a sor egyébként folyamatos vita tárgya volt, mert a fiúk folyton azt hajtogatták, hogy az indonézek nem fogják megérteni. Nekik nem egyértelmű, hogy a "veszem a papucsom" kifejezés annyit jelent: "csá, elhúzom a csíkot". Minden alkalommal bepróbálkoztak, hogy cseréljük ki a szöveget, mi meg minden alkalommal hősiesen küzdöttünk a papucsért, mondván, hogy a dalszöveg költészet is egyben - jaj, félre ne értsétek, elméletben értem, nem a mi szövegünket nevezem költészetnek! -, ami nem baj, ha gondolkodásra készteti az embereket.)

3. Mit tehetnék érted

(Abang gitározik, Tünde énekli a dalt, az utolsó versszakot és refrént két szólamban nyomják, mindezt magyar szöveggel. A dalt a következő koncertre terveztük lefordítani.)

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem?

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, ...

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem,

Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, ...
Mit tehetnék, áruld el nekem?
Hát mit tehetnék, áruld el nekem?

4. Kawin Saja Lagi

(Megtartottuk a könyvbemutatós műsor struktúráját, csak átalakítottuk a középső részt. Az intró alatti szöveggel bevonjuk a fiúkat is, mert Tünde Abangnak, én pedig Adénak mondom a méltatlankodó sorokat.)

Ildi: Ezt nem hiszem el! Mosom a szaros gatyáját, vasalom a gyűrött ingét évek óta, és erre egyszerűen elfelejti a szülinapomat ...

Tünde: Ezt nem hiszem el! Mekkora hülye vagyok, hogy nem vettem észre, hogy mindig megsimogatja egy kicsit a jamu-árus lány kezét, ha jamu-t vesz tőle ...

Ildi: ... bezzeg a warungos lány szülinapjára, arra mindig emlékszik ...

Tünde: ... legalább eldughattad volna a plüssmacimat, hogy ne kelljen mindezt látnia és hallania ...

Ildi: ... csak nézd meg, meddig tűröm még ezt ...

Tünde: ... ne, kérlek, ne próbálj magyarázkodni ...

Ildi: ... én többet érek ennél ...

Tünde: ... én egy IGAZI férfit akarok ...

 

Tünde+Ildi: Pakolok és már itt sem vagyok!!!

Felcsendül a dal indonézül:

Hiduplah bahagia dengan dia,
Dia bisa mentolerir perselisihan,
Aku pergi jauh, meninggalkan dirimu,
Dan apa pun itu, aku ngak terluka.

Aku hidup jomblo tanpamu,
Aku kasi nomor hapeku,
Sopir angkot ku kasi juga!

Aku cari cowok sejati
Di facebokku ketawa-ketiwi,
Penonton pun boleh juga!

Itt nagyobb eltérések vannak a magyar szöveghez képest:

Élj vele boldogságban,
Ő tudja tolerálni a hibákat,
Én elmegyek messzire, elhagylak téged,
És ráadásul, egy cseppet sem fáj.

Szingliként élek nélküled,
Osztogatom a mobilszámomat,
Még az angkotsofőröknek is!

Igazi férfit keresek
A facebook-on, röhögcsélve,
De a közönség is számításba jöhet!

(A dal után a fiúk halkan játsszák az instrumentális részt, mi pedig folytatjuk a miniperformance-t.)

Ildi: Meg kell valahogy vigasztalnom magam, ha nem akarok sírva fakadni a színpadon!


Tünde: El kell terelnem valamivel a gondolataimat, mielőtt felzabálom a Buah Batu teljes nasi goreng-készletét!

Ildi+Tünde: Gyerünk! Keressünk egy igazi pasit a közönségben!


Ildi: Prikitiúúúú!!! Ott van egy! Pont az én zsánerem!


Tünde: (előkap egy kis távcsövet, keresgél, megpillant valakit és pontos leírást ad róla, mint pl. fekete hosszú/rövid haj, fekete szem, barna bőr, piros/kék/sárga póló, stb. A leírandó személyt előre kiválasztjuk, hogy Tünde felkészülhessen a szavakból. A leírás alapján az illető remélhetőleg magára ismer, nézelődik körbe, fészkelődik, közben mindenki nézelődik, hogy ki lehet az.)

Ildi: (a leírás közben folyamatosan bólogat) Igen, pontosan ... a mellette ülő!!! (Ezt a viccet reméljük érteni fogják, és jól kijön majd a dolog.) Igen, te, te, kérlek, gyere fel a színpadra!

(A delikvens felkászálódik a színpadra.)


Tünde+Ildi:
(felváltva, mint akik vizsgáztatnak)
Neved?
Honnan jössz?
Lakcímed?
Facebook-od?
Mobilszámod?
Bankszámlaszámod?
(Itt remélhetőleg nagy nevetés, mert értik és ez nem csak az európaiaknál poén.)

Ildi: Ha meg tudsz tanulni egy mondatot magyarul, kapsz tőlünk egy nagy puszit!

Tünde: Mondd utánam: "Az ipafai papnak fapipája van, ezért az ipafai fapipa papi fapipa." (Delikvens próbálja, de persze nem megy neki.)

Ildi: Semmi gond. Van még egy, próbáld meg ezt: "Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó." (Próbálja, de nem megy.) Jaj, én nem bírom ezt idegekkel! Ki kell mennem egy pillanatra, hogy megnyugodjak. (el)


Tünde: Na jó, próbálkozzunk egy egyszerűbbel: "Ildi, gyere hozzám feleségül!" (Delikvens próbálkozik, ezt talán meg tudja tanulni. Aztán Tünde befogja a fülét és elárulja a közönségnek, hogy mit jelent a mondat. Közönség nevet. Ildi bejön. Izgatottan várja, hogy mit sikerült a srácnak elsajátítania. A srác kinyögi a mondatot. Közönség felváltva röhög visítva és fakutyaként.)

Ildi: Óóóó, hát persze, szívesen!!!


Tünde: Kedves közönség! Áruljátok el neki, hogy mit kérdezett! (A közönség elárulja, majd újra felhangzik a visító fakutyakórus.)


Ildi: Köszönjük szépen! És az együttműködésedért most megkapod az ajándékodat.

(Bekötjük a szemét és a fiúk adnak neki egy-egy puszit két oldalról. Itt volt olyan variáció is, hogy kap egy nagy "puszi" feliratú táblát, de aztán azt lusták voltunk megcsinálni. A fiúk persze tiltakoztak a pusziadás ellen, de mi nem foglalkoztunk ezzel. Tudtuk, hogy eme roppant butuska kis poénsorozat végtelenül fog tetszeni a kis indonézeknek, főleg, hogy bevonjuk őket a dologba. Az európai közönséggel ellentétben ők megragadnak minden alkalmat, ha szerepelni és magamutogatni lehet, tehát ezt is imádni fogják! A mini-performance után Abang gitárszólója jön, majd megint a dal.)

Aku hidup jomblo tanpamu,
Aku kasi nomor hapeku,
Sopir angkot ku kasi juga!

Aku cari cowok sejati
Di facebokku ketawa-ketiwi,
Penonton pun boleh juga!

Száz évig!
Hiduplah bahagia seratus tahun,
Dia bisa mentolerir perselisihan,
Aku pergi jauh, meninggalkan dirimu,
Dan apa pun itu, aku ngak terluka.
Aku ngak terluka!
Kawin saja lagi!
Gue gitu loh!

!!!APPLAUSE!!!

(A "gue gitu loh" egy kifejezés arra, hogy "Hát persze, hogy kurva jó, amit csinálok! Mégis mit gondoltál? Hát ez én vagyok! Persze, hogy csak jó lehet az eredmény!" Mindezt flegmán és kicsit lenézően előadva, egy lesajnáló fintorral az arcon. A dalbeli értelme is hasonló: "Velem próbálsz kicseszni? Engem próbálsz elhagyni, megcsalni, tönkretenni? Na, tudod kivel szórakozz kisapám!" :)

Ez volt a tervünk. Nagyon készültünk rá. Sokat próbáltunk. De ahogy már a Balira vezető utunkon is megtanultuk: "Ember tervez, Jáva végez." 2010. március 11-én a valóság egészen más formát öltött.

(10-03-11) 

Heti Hírmondó

Ildikó-nap - Fesztivál a Gedung Sate előtt - Pak Kumis warungja - d'Groove Grand Opening - Modell és managere - Jazzkoncert a Café Halamanban és az otthon felejtett Tünde esete

Szerdán Ildikó-nap volt. Ez itt senkit nem érdekelt, mert nem ismerik a névnap intézményét.

Este Adéval, Abanggal és Hartival kimentünk a Gedung Sate elé, ahol valami fesztiválféle volt. Rengeteg standból ezerféle zene szólt, rádióállomások hirdették magukat, a két nagy színpadon pedig bandungi művészek léptek fel. Találtunk egy fura autót, aminek nyitott csomagtartójából egymillió decibellel üvöltött a zene és egy LCD monitor valamint egy csomó hangszóró képezte a belső kialakítását. Akkor sem értettem és most sem tudom, milyen rendezvény volt ez, és időm sem volt időm kideríteni, mert hamarosan elkezdett esni az eső, hát bemenekültünk egy warungba.

A zeneautó

Pak Kumis egy szép napon nagyon unatkozhatott, és nem talált más elfoglaltságot, mint hogy a warungjában kapható különböző ételeknek mókás kódokat találjon ki.  A kódok igazából az étel nevéből kialakított mozaikszavak. A mozaikszavak képzése egyébként is indonéz szenvedély, de itt már kényszeres jelenséggel állunk szemben.
A roti (kenyér), pisang (banán) és indomie (smack) különböző fajtáit kínálta az étlap:

ROBU - Roti Bumbu (fűszeres kenyér)
ROKJU - Roti Keju (sajtos kenyér)
ROPISJU - Roti Pisang Keju (banános sajtos kenyér)

PISKECOK - Pisang Keju Coklat (sajtos csokis banán)

INTEL - Indomie Telor (smack tojással)

KOPSUS - Kopi Susu (kávé tejjel)
JERPAN - Jeruk Panas (forró narancslé)
FANDI - Fanta Dingin (hideg fanta)

Pak Kumis étlapja

Tudom, hogy ezeket olvasva sokakat esetleg nem a mozaikszavak elméssége köt le, hanem annak elképzelése, hogy milyen is lehet a forró narancslé. Hát, igen ... megértem a kételyt. És el is oszlatom. A forró narancslé valóban undi. De mit várunk egy olyan helytől, ahol imádják a vajas-sűrített tejes-csokis-reszeltsajtos szendvicset!

Pénteken évnyitó ünnepséget tartottak a d'Groove-ban. Tünde, Rene és Yuni, mint a fitness center instruktorai bemutatót tartottak tudományukból (Rene nem tanít a Groove-ban, ő csak plussz bulénak kellett). Amikor Adéval megérkeztünk az épület elé, hatalmas tömeg fogadott, akik a környékről özönlöttek oda, hogy a főbejárat előtt felállított színpadon folyó műsort élvezzék. DJ-k és kisebb együttesek szórakoztatták a pórnépet, míg a legfelső szinten hatalmas fogadás volt a meghívóval rendelkezők részére. Szerencsére tőlünk senki nem kért meghívót, így nyugodtan besétálhattunk és elvegyülhettünk az ünneplőbe öltözött tömegben. A legfelső szinten található tornateremben felállítottak egy méretes színpadot és szabályos sorokba rendezett székek várták a többszáz meghívottat. Rutintalanul megvacsoráztunk indulás előtt, így csak unalmunkban ettünk a sokféle kajából, amíg arra vártunk, hogy végre történjen valami. Nagy sokára elkezdődött a műsor, természetesen a szokásos beszédekkel, majd díjkiosztóval (az év fitness tanára, az év fitness guruja, az év testépítője, stb.) folytatódott és a legvégén következtek a bemutatók. Tünde ezzel is megszenvedett. mint minden fellépésével, amiben kettőnél több volt az indonéz, hiszen ők nem a pontosságukról és a munkabírásukról híresek, de végül rendben lement a produkció. És kaptak nagyon menő groove-os melegítőt, ami nyilván megért minden szenvedést. :) Otthagytuk kézjegyünket az előtérben felállított, vendégkönyvként funkcionáló táblán is. A Groove tulajdonosa ezen remélte begyűjteni a prominens személyek aláírásait és az ilyenkor kötelező jókívánságokat. Tünde óráit akkortájt elég gyéren látogatták, így az ő kezéből a "Ne rúgjatok ki! Kérlek, légyszi!" felirat került a sok "selamat", "good luck" és "sukses" közé. Én pedig hálát rebegtem a melegvizes zuhanyért.

Szombaton Tündének munkamegbeszélése volt két fotóssal, amire elhívta Adét is, mint managerét. Ade ezt a státuszt még korábban kapta Tündétől, és volt is egy próbálkozása, hogy modellmunkát szerezzen neki, de kevésbé volt sikeres, mint Dey Rene esetében. A megbeszélésre én is elkísértem őket, mondván, hogy utána úgyis együtt megyünk majd Lembangba, ahol Rene, Rodek, Dey és Lenny vár minket. A megbeszélés folyamán megmutatkozott, hogy Ade és Tünde merőben más tárgyalási technikát szokott alkalmazni, amiből aztán vita is kerekedett kettejük között. Aznap este nem pecsételte kézfogás az üzletet, a szokásos "még gondolkodunk és jelentkezünk"-szöveggel távoztak a fotósok. A nézeteltérés aztán meghatározta az egész este hangulatát, és az sem segített, hogy Lembang hideg levegőjén fagyoskodtunk, mert nem készültünk a klímaváltozásra.

Vasárnap este Jazz-összejövetel volt a Café Halaman-ban, ahol megjelent a fél Kramadibrata klán, illetve mindenki a bandából, kivéve Tündét, aki egy félreértés folytán otthon maradt. Szó szerint. Otthon lett hagyva, mert minden járművel rendelkező résztvevő azt hitte, hogy valaki más veszi fel és hozza el Tündét a Buah Batu-ról. Ő meg későn kezdett el telefonálgatni, és már mindenki a Dago környékén járt. Messze lett volna a Buah Batu visszfordulni, Tündének meg nem volt kedve angkotba szállni, főleg hogy az volt az érzése, senki nem akar vele találkozni, hiszen egyébként miért hagytuk volna otthon. Ettől aztán én is utáltam az egész estét, mert végig azon fortyogtam, hogy Tünde most miért hiszi azt, hogy mindenki utálja, mikor csak egy ostoba félreértésről van szó. Utólag azonban kiderült, hogy nem dőlt össze a világ és legalább jó pár bejegyzést feltett a régóta elhanyagolt blogjára. A jazzkoncert meg jazzkoncerthez híven uncsi volt, és végül én is hamar leléptem.

http://picasaweb.google.com/kenildem/DGrooveGrandOpening2010#

(10-03-08 / 10-03-14)

Nyelvóra az autópályán avagy a "majdnem azonos alakú szinonímák"

Engedjétek meg, hogy itt tegyek egy rövid nyelvészeti kitérőt!

Az indonéz nyelvben a közlekedési sávot jelölő szó a "jalur" (ejtsd: dzsalur).

Ezt hamar megtanultam, mert gyakran láttam kiírva az utakon.

Amikor Baliról visszatérve kocsival mentünk Jakartába a már említett "autópályán", szintén találkoztam ezzel a szóval a közlekedési tanácsokat osztogató táblákon.

"Dilarang mendahului di jalur kiri!" - "Tilos a bal sávban előzni!"

A feliratokat olvasgatva feltűnt azonban egy másik szó is, nevezetesen a "lajur" (ejtsd: ladzsur).

Először azt hittem, csak rosszul olvastam, és ez is jalur. Aztán láttam, hogy valóban fel van benne cserélve a két betű. Ez eddig rendben is lett volna, hiszen tudjuk, hogy a nyelvekben a fonémáknak gyakran van jelentésmegkülönböztető szerepük. Gondoljunk csak a mi magyar "fal" és "bal" szavainkra, hogy csak egy példát említsek. Hogy a fonémák és morfémák hogyan változnak, cserélődnek ki vagy keverednek össze, annak számtalan módja lehet. Miért éppen az ilyen vicces lenne a kivétel, ahol egy szóban két betű van felcserélve, és ezáltal két külön szó keletkezik.

Megzavart azonban, hogy a lajur szót ugyanabban a kontextusban használták, nevezetesen az előzéssel kapcsolatban:

"Lajur kanan hanya untuk mendahului!" - "A jobb sávot csak előzésre használd!"

Lehetséges, hogy csak elírták? Hmmm ... Indonéziában minden lehetséges ...

Őszintén szólva simán el tudtam képzelni, hogy elírnak egy szót egy közlekedési táblán. De hogy aztán le is gyártják a táblát, kidekorálnak vele több száz kilómétert, és nem tűnik fel senkinek a malőr? Na, ez azért még Indonéziában is hihetetlen lenne!

Természetesen ki lettem nevetve, amikor megosztottam gondolataimat a volánnál ülő Adéval:

- Neeem! Jalur és lajur ugyanazt jelenti, mindkettő a forgalmi sáv! Hahahaha ... azt hitted mást jelent? Hehehehe ... azt hitted elírták? Hihihihi ... kamu lucu! Vicces vagy! - hangzott a jobb oldalamról.

- Igeeen! Azt hittem van különbség a jelentésben ... hahahaha! Vagy hogy elírták ... hehehehe! Mert mekkora hülyeség, hogy ugyanarra a dologra van két szó, amelyek csak egyetlen betűcserében különböznek egymástól ... hihihihi! - mondtam erőltetett nevetéssel, és a lelkem mélyén még mindig fenntartottam az elírás lehetőségét.

Rendben, ha a két szó ugyanazt jelenti és nincs különbség a használatában, akkor lehet, hogy a nyomdász önkényesen helyezgette a betűket a KRESZ-könyv nyomtatásakor. Azóta senki nem tudja, hogy melyik is az eredeti szó a forgalmi sáv megjelölésére, és ezért felváltva használják, hol egyiket, hol másikat. Lehet, hogy egy új nyelvészeti jelenséget fedeztem fel? A "majdnem azonos alakú szinonímákat", amelyek szigorúan csak két betű felcserélésében különböznek egymástól, és stilisztikailag csak akkor helyes a használatuk, ha adott térbeli vagy időbeli egységen belül közel 50-50 %-os arányban kerülnek használatba. Egy írott szövegben például ha először "jalur"-t írtál, utána "lajur"-t kell használnod, majd utána megint "jalur"-t, ha választékosan akarod kifejezni magad. Ha egy tanár a közlekedési szabályokról magyaráz, vagy valaki motoros sztorit akar elmesélni, figyelnie kell, hogy felváltva használja a két szót. És általában életed során is fele-fele arányban kell hogy ajkadra vedd a majdnem azonos alakú szinonímákat. Nos, ha az elméletem áll, akkor a Bandung-Jakarta autópálya általunk bejárt szakaszán is felváltva kell megjelennie a két szónak a táblákon.

Már kezdtem volna figyelni, hogy mennyire választékos a nagy zöld táblák nyelvezete, és következetesen alkalmazzák-e a szabályt, amikor Ade elárulta, hogy valójában van különbség a két szó jelentésében. A kétsávos utakon, ahol kétirányú a forgalom, ott "jalur"-nak nevezik a forgalmi sávot. Az autóúthoz és autópályához hasonló utakon, ahol két vagy több egyirányú sáv van, a "lajur" a megfelelő kifejezés. Értitek? És még ő röhögött ki engem, hogy milyen buta magyarázatot találtam a jalur-lajur problémára.

Mert miért nagyobb hülyeség, kérdem én, azt feltételezni, hogy elírtak egy közlekedési táblát, mint a kétirányú úton "forgalmi", míg a többsávos egyirányún "gorfalmi" sávban közlekedni ...

(10-02-01)

"Mahir Berbahasa Indonesia" - "Beszéljünk jól indonézül"

Külön említésre méltó jelenség a tankönyvünk. Ez egy fénymásolt, spirállal összefűzött, A4-es formátumú, elég vaskos könyv, amely öt fő részből áll.

Az első a "Praktikus mindennapi beszélgetések", amely 14 leckében egyszerű párbeszédeket tartalmaz, valóban hasznos tematikával: megismerkedés, diákigazolvány csináltatás, közlekedés, élelemszerzés warungban, beteg osztálytárs meglátogatása, együtt tanulás a vizsgára, beszélgetés a szünetben az osztálytársakkal, kommunikáció a postahivatalban, a piacon, a kórházban, a vasútállomáson, az utazási irodában, beszélgetés telefonon illetve Ken Nevelési Fejlődési Hozzájárulást vesz a bankban (ezt még nem vettük, és a nyers fordítás alapján és sem értem, mi lehet ez ...). A párbeszédek után kérdésekre kell válaszolni, kérdéseket kell feltenni (persze mindig írásban), az utolsó két leckében pedig már durvul a dolog, hasonló párbeszédet kell írni! De idáig még nem jutottunk el!

A második fejezet címét nagyjából úgy lehet fordítani, hogy "Hallgassunk mindennapi szóbeli kifejezéseket". Habár a cím hallás utáni szövegértésre enged következtetni, ez súlyos tévedés. Itt is 14 lecke vonultat fel különböző élethelyzeteket és helyszíneket, a szövegek pedig leíró részt és párbeszédeket is tartalmaznak, mindegyik egy rövid kis történet. A témák itt is egész érdekesek, mert az indonéz és a bandungi mindennapok jelenségeit dolgozzák fel. A legjellegzetesebb a Cicaheum buszterminálon való várakozás, az iskolai szünetben a szülővárosba való hazatérés, a Palasari könyvpiac vagy a séta a bandungi állatkertben. A feladatok szinte megint ugyanazok: kérdésekre válaszolni és az olvasmányban előforduló szavak közül tízet megmagyarázni.

A harmadik, "Alapfokú nyelvtan" című rész, a me- és ber- előtagok jelentésváltoztató szerepét, illetve az általuk előidézett hasonulásokat veszi sorra, illetve az igei és névszói állítmány, a módbeli segédigék és az időhatározók rejtelmeibe avat be. Én személy szerint jobban örülnék, ha a nyelvtani magyarázatok valamely általam beszélt és értett nyelven, mondjuk angolul lennének, mert akkor itthon el lehetne szöszmötölni a kérdésekkel: ha a tunggu = várni és a menunggu = várni, ugyanazt jelenti, akkor miért van két alakja ...

Persze, megkérdezhetem a tanárt, hisz azért van, de mivel a tanárok is korlátozottan beszélnek angolul, igen nehéz pontos információkat kinyerni belőlük. Egy-egy magyarázat után is az az érzésem, hogy csak sejtem a szabályt. Mi lenne, ha az indonéz lenne az első idegen nyelvem? Nagy szolgálatot tesz nyelvtant és rendszert szerető lelkem. Így legalább próbálkozni tudok azzal, hogy az indonéz nyelv jelenségeit megpróbálom besorolni az európai nyelveken keresztül már ismert nyelvtani rendszerbe.

Az indonéz nyelvtan valóban nem nehéz, hiszen tényleg nincs benne se igeragozás, se névszóragozás, se igeidők. De az ezeken trenírozott európai agynak ez egyáltalán nem olyan nagy könnyebbség, és pont ezért elég nehéz megérteni a nyelvet. Ha felismertem a beszélgetőtársam által kiejtett szavakat, efeletti örömömben általában elfelejtek arra figyelni, hogy milyen időhatározót használt (ha egyáltalán használt) annak jelölésére, hogy már evett-e, eszik vagy épp enni fog. Mindezt persze ki kéne tudnom találni a beszédhelyzetből, a kontextusból.

Az előbbi szituációban ez elég egyszerű:

- ha majd kiugrik a szeme az én kajám láttán és ideges, hogy ostoba kérdésekkel feltartom a warung felé menet, akkor jövőre utaló cselekvést említett;

- ha épp rizsszemek peregnek a szájából beszéd közben, akkor valószínűsíthetően épp jelenidejűen táplálkozik;

- és ha jókat büfög miközben sült csirke szagot áraszt, akkor már tele van a bendője.

Ezt a hülye is megérti. De amikor egy angkot-sofőr próbált velem jóízűen társalogni, és említett valamit egy főiskoláról, akkor sehogy sem tudtam kideríteni, hogy már befejezte-e a tanulmányait vagy épp végzi azokat. Mert ugye, valaki beülhet egy angkot volánja mögé az aznapi előadások után és a diplomája után is. A tanulság az, hogy szemfülesebbnek kell lennem. A gondolkodásmódot kell megtanulnom, az agyamat kell átállítanom, hogy a jelen idejű igealak nem mindig jelen időt jelent, és hiába várok múlt vagy jövő idejű igealakokra, hiszen ebben a nyelvben nem is létezik olyan, hogy jelen idejű igealak ... értitek már?

A negyedik egység a "Mindennapi írott szöveg olvasása". Ez így elég hülyén hangzik, de az a lényeg, hogy itt is ugyanazok a témák jönnek sorra elő, mint korábban (a pénzváltó, a bank, a kórház, a piac, a bevándorlási hivatal, az étterem, a posta), de itt egy rövid általános leírás található az illető hely mibenlétéről, működéséről és Indonézia-specifikus tulajdonságairól.

Hadd idézzem itt kedvenc kezdőmondatomat:

"Rumah sakit artinya bukan rumah yang sakit." = "A kórház nem azt jelenti, hogy a ház valamilyen kórban szenved."

Ez egy szóvicc akar lenni, mert indonézül a "rumah sakit" jelentheti azt is, hogy a ház beteg, de jelenti a kórházat is, mint összetett szó, ahol a két tag között birtokviszony áll fenn.

rumah = ház

sakit = 1. fájdalom, sérelem, 2. fáj, 3. beteg (melléknévként)

Tehát: rumah sakit = a fájdalom háza

Legalábbis én így értelmeztem, de ha eljutok végre egy könyvtárba, akkor utánanézek egy nyelvészeti kézikönyvben.

A feladatok meglepő módon a következők: kérdésekre válaszolni, mondatokat kiegészíteni és szavakkal mondatokat alkotni.

Az ötödik fejezet a "Mindennapi szókics".

Itt elég érdekes országismereti témákkal foglalkozunk majd, eddig még csak a szegfűszeges cigiről szóló rész volt ilyen. A kérdésekreválaszolás itt sem maradhat el, de a szinonímák és antonímák kiszótárazása után egy-egy különleges szót vagy szócsoportot gyakoroltat a feladat, mint pl. a személyes névmások (ezekből elég sok van, ha már az igéket úgyse ragozzák), a -ban, -ben elöljárószó, az időhatározó szavak, határozatlan névmások, stb. És a végén egy kis membuatkalimat!

Utolsó apróságként meg kell még jegyeznem a könyv tördelését. Az egy dolog, hogy tele van sajtóhibával, elírással, de hogy egy oldal legalján a következő lecke címe álljon, és maga a szöveg csak a másik oldalon kezdődjön ...

Összefoglalva az a véleményem, hogy a könyv tematikája egész jó. Az olvasmányok és párbeszédek nagy része a való életből vett szituációkat dolgoz fel, így az elsajátított szókincset fel lehet használni a mindennapi kommunikációban. Hogy a varjú és a vizeskorsó fabulája hogyan illeszkedik a rendszerbe, arra még nem jöttem rá, de ennyi belefér.

Mindenképpen nehezíti az előrehaladást, hogy kezdő szinten egy-egy dologra négy-öt szinonímát is megtanít a könyv, de ez a nyelv sajátosságából fakad. Ha már nincs igazi nyelvtan, azért valamivel meg lehessen kínozni a delikvenst. Ha a nyelvtanuló lelkiismeretesen végiggürizi a könyvet, bemagolva minden szót, akkor a végére azok kb. 60 %-át tudni is fogja, mert (korábbi állításommal ellentétben) a szavak hellyel-közzel ismétlődnek az olvasmányokban, s mivel ismétlés a tudás anyja, valami csak ráragad a szenvedőre.

A probléma a módszertannál kezdődik. Az még rendben lenne, hogy a lexikális tudás gyakorlására és ellenőrzésére nem tudnak sokféle írásbeli feladatot kitalálni. Őszintén szólva nem is kell több, mert azok is unalmasak lennének. Egy nagyon fontos lépés hiányzik: az írásban begyakorolt tudás átültetése az önálló szóbeli mondatalkotás, a beszéd gyakorlatába. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez a legfontosabb lépés, hisz minden nyelvben ez a legnehezebb. Már régen érti az írott és a hallott szöveget, amikor még mindig alig makog valamit a nebuló az idegen nyelven. Ez a legnagyobb lépés, elkezdeni beszélni, és gyakorolni, gyakorolni, amíg folyékonyan nem megy. Ezért van, hogy a majdnem fél éve tanuló Milena is alig tud összerakni szóban egy mondatot indonézül! És nekem is nehezen megy, pedig már rég nem okoz lelki problémát, ha idegen nyelven kell megszólalnom. Lehet, hogy azt gondolják kedves tanáraink, hogy nekik elég megtanítani a szavakat, majd mi magunktól elkezdünk társalogni a piacon a nénivel, az angkotban az útitársakkal, vagy indonéz lakótársainkkal. Nem tagadom, hogy anyanyelvi környezetben tanulni nagy előny, de amikor a legtöbben angolul akarnak beszélgetni veled, és így sokkal gyorsabban és könnyebben tudsz kontaktust teremteni, akkor nehéz átváltani az indonézre, amivel makogva csak annyit tudsz előadni, hogy szereted a nasi gorenget.

(09-10-31)