Szeptember második hete

Az első közös munka a vágómmal - Újabb tanárok a Pusat Bahasában - Buli bulékkal a Jl. Anatomi 19-ben - A karizmatikusok

Az elmúlt jópár nap a vágás jegyében telt.

Mivel jövő héten találkozom Anettel és Riával, mindenképpen meg akartam csinálni a jakartai Orientasi-ról készült anyagot. Mindennek legfőbb tanulsága az volt, hogy a csodaszépséges laptop-om csodálatosan szépségesen dolgozik. Ugyanolyan kitartó és megszállott, mint én, egész délutánokat melóztunk át és nagyon élveztük! :)

A nyelviskolában kicsit javult a helyzet.

Hétfőn megint a joviális kacajú bácsi tartott órát, de kedden Ibu Nani pörgött a tábla előtt három órán keresztül, és lelkesen magyarázta az indonéz egyszerű mondatok felépítését. Egészen pontosan a névszói és igei állítmánnyal foglalkoztunk, illetve ezek tagadásával.

Dia guru. = Ő tanár.

Dia bukan guru. = Ő nem tanár.

Adik mandi. = Adik fürdik.

Adik tidak mandi. = Adik nem fürdik.

Hogy egy ilyen teljesen alapvető nyelvtani szabályt, miért másfél hónappal az iskolakezdés után tanítanak meg? ... nos, ez a kérdés ugyan felmerült bennem, de aztán azzal a lendülettel rögtön alá is merült. Teljesen felesleges ezen gondolkodni. Öt tanár visz egy osztályt, plussz a helyettesítők ... ennyi tanerő munkáját lehetetlen összehangolni, pláne egységes, mindenki által követendő tantervet összeállítani. :)

Nekem mindez persze új volt. Én jól jártam a kissé megkésett magyarázattal.

Bapak Abdul Hamid, a csütörtöki tanár,

különös szenvedéllyel csüng a szinonímákon. Ha megkérdeztük egy szó jelentését, először mondott még két-három indonéz szót, majd negyediknek az angol verziót.

- What's the meaning of capek? - hangzik el a kérdés.

- Capek ... ya ... capek itu lelah, itu lesu, itu capai ... capek, lelah, lesu, capai ... the same ... tired. - hangzik a kimerítő válasz.

Juga, jua, pun, pula = is

Setiap, tiap, tiap-tiap = minden egyes

A pénteki srác, Baban, szintén egész jó órát tartott. Kár, hogy az egészet szinte kizárólag indonézül, így kicsit nehezen tudtam követni.

Péntek este Kae, az egyik japán lány a harmadik osztályból, partyt adott a Jalan Anatomi 19-ben. Milena-val kettesben vágtunk neki az ő kost-jától 20 perces sétának ígérkező útnak. Nem is volt sokkal több, és meg is találtuk az utcát, csak azt nem tudtuk megfejteni, hogy ha a térképen a Jl. Anatomi tulajdonképpen a Jl. Sosiologi folytatása, hogy lehet, hogy a valóságban párhuzamosak egymással, és a végtelenben sem találkoznak ...

Nem tudtuk, mire számítsunk party címén. Kae sok embert meghívott a nyelviskolából, ami azt jelenti, hogy sok japánt és koreait. Végül jól sült el a dolog. Megismerkedtünk egy mexikói lánnyal, egy francia sráccal, egy német sráccal és Marie-val, aki szintén német. Otthon még azt gondoltam, hogy csak indonézekkel akarok együtt lakni, csak velük akarok barátkozni, hogy jól megtanuljam a nyelvet ... bah ... nem kell nekem senki európai ... de ezen a pénteken nagyon örültem, hogy rátaláltam néhány bandungi buléra. :)

Marie DAAD-vel van itt 10 hónapot, nemrég érkezett és Jatinangorban tanít az Unpad germanisztika szakán, mint anyanyelvi tanár. Nagyon szimpatikus, kedves, már beszéltünk róla, hogy tarthatnánk órát közösen, és ha valamelyik tanítványa akar magánórákat venni nyelvgyakorlás címén, akkor hozzám irányítja majd.

Ma este Hárold háverom elvitt a Bandung Elektronik Centerbe (BEC), hogy még az utazás előtt tudjak venni egy kameraállványt.

De előtte - mondta - még beugrana a templomba. Harold keresztény, így lelki szemeim előtt felmerült egy katolikus templom képe, szép épület, szobrok, képek ... szuper, még úgysem voltam itt templomban. Gondoltam, amíg ő imádkozik és fotózgatok. Ha túl sokáig imádkozik, akkor meg tanulok szavakat.

A motoron ülve egyre vártam, mikor bukkan fel a templom tornya. Eléggé meghökkentem, amikor bekanyarodtunk egy modern irodaház parkolójába, néhány lépcsőn felmentünk a második emeletre és beléptünk egy terembe ... ahol a színpadon egy zenekar játszott és egy lány teli torokból énekelt. Őszintén szólva eszembe se jutott, hogy Harold nem magányosan akar imádkozni a templom csendjében, hanem egy karizmatikus istentiszteletre hoz el engem. Azért írom, hogy karizmatikus, mert Harold azt mondta, hogy ők így hívják magukat. Nem volt tele a terem, kb. húszan lehettünk összesen, de mindenki lelkesen énekelte a dalokat az énekesnővel. Az első fele szórakoztató volt, mert a kivetítőn tudtam követni a dalok szövegét, és együtt énekelni a hívekkel, akik táncoltak, tapsoltak vagy két karjukat széttárva átadták magukat a muzsikának és Krisztus szeretetének. A prédikátor szövegét egy idő után természetesen eluntam, mert nem értettem belőle semmit. Az istentisztelet után azonban lelkesen elmagyarázta nekem angolul az aznapi üzenetet, mármint a prédikátor.

Indonéziáig kellett eljönnöm, hogy részt vegyek egy Vidám Vasárnapon! :)

A viccet félretéve, látok a dologban perspektívát. A dalok szövegével jól lehet szavakat tanulni, a prédikátor szépen, érthetően beszél és a téma is ismerős, mivel a keresztény kultúrkörből való. Mivel nincs tévém, lehet, hogy néha eljárok majd hallás utáni szövegértést gyakorolni. :)

Szeptember 15-én, kedden este 8-kor indul a vonatom Yogyába. Most elbúcsúzom kb. két hétre. A következő bejegyzésben már Borobudur sztúpáiról és Lombok fehér homokjáról olvashattok majd!

(09-09-07 / 09-09-13)