... két fontos tevékenység jegyében telt:
1. Elkezdtem iskolába járni
2. Elkezdtem tervezni az első utazást
1. A Pusat Bahasa
az Unpad nyelvi központja, vagyis nyelviskolája. Az indonéz nyelven kívül a japánt, koreait, arabot, mandarint, franciát, németet és a hollandot sajátíthatják el itt a szorgos diákok.
Hétfőn reggel, mint rendes diákhoz illik, kicsivel 8.30 előtt meg is jelentem fent nevezett intézményben. Mivel kezdő vagyok, az első osztályba kerültem, amely az egyes számú osztályteremben székel. Az osztályom három koreaiból, egy német lányból és jómagamból áll.
A szemeszter augusztus 4-én kezdődött, tehát a többiek már négy hete tanulnak. Van mit bepótolnom!
A hét minden napján 8.30-tól 11.45-ig van óránk egy 15 perces szünettel. És a hét minden napján más tanár segíti a munkánkat ... elég archaikus módszerekkel.
Mivel a nevekkel még mindig hadilábon állok, legyen elég annyi, hogy
Bapak Hétfő
egy idősebb, csupamosoly indonéz úr, aki elég gyér angoltudással rendelkezik. Ez főleg akkor jelentett problémát, ha egy szót nem találtunk a szótárban és megkérdeztük tőle. Olyankor elmosolyodott, a szó többszöri elismétlésével, és a cselekvés elmutogatásával (főnévnél vagy melléknévnél az adott dologra való rámutatással) majd egy hangos zárókacajjal próbált rávezetni minket a szó jelentésére. Ez volt az óra leginteraktívabb része. A fennmaradó időben kaptunk egy szöveget, amit el kellett olvasnunk, meg kellett értenünk és válaszolnunk kellett a szöveg után olvasható kérdésekre. Ezen kívül adott szavakkal mondatot kellett képeznünk. Ez általában egy nyelvtanulónak (főleg, aki már a hatodik idegen nyelvénél tart) nem nehéz, sőt elég unalmas feladat. Nekem mégsem ment, mert bár az adott szó jelentését meg tudtam kérdezni, de egyéb szavak ismeretének hiányában még egy egyszerű kijelentő mondatot sem tudtam összerakni.
A Tanár úr ennek ellenére minden feladatnál engem is lelkesen felszólított, majd mikor közöltem vele, hogy az elmúlt 15 percben még mindig nem sikerült felzárkóznom, elmosolyodott és jött a joviális zárókacaj. Egyébként nagyon kedves öregúr és végig éreztem a felém sugárzó végtelen jóindulatot. :)
A tankönyvet a nyelvi intézet állította össze speciálisan a saját tanulói számára. Amióta megérkeztünk Indonéziába, mindenki azt hajtogatja, hogy az indonéz könnyű nyelv, és a tankönyvet is ennek szellemében alakították ki:
- Minden feladat leírása indonézül szerepel.
- Nincs szószedet, pedig egy indo-angol szószedetnek szerintem sokan örülnének.
- A nyelvtani rész leírásai és magyarázata is indonéz nyelven olvasható (kezdő nyelvkönyvben).
Sebaj, végül is a Headway is így épül fel, oszt mégis működik!
De azért jó lenne, ha legalább a tanár beszélne valami olyan nyelven, amit megértek! :)
A hétfői nap tanulsága az volt, hogy azonnal kell vennem egy szótárt.
Óra után be is szereztem egy indonéz-német és egy német-indonéz szótárt!
Igen, mindenki rácsodálkozott, hogy miért német-indonéz. Vacilláltam sokat, de aztán rájöttem, hogy habár most az angolt használom és elég jól megy, németül mégiscsak több szót ismerek passzívan. A szótárazás amúgy sem a szívem csücske, jobb ha megkímélem magam a kétlépcsős munkától. Otthon boldogan elkezdtem kiszótárazni az első leckét, de hamar lehervadt a mosoly a ajkamról ... konkrétan az első lecke címénél: "Perkenalan"
Furcsa volt, hogy a "peletusan = robbanás, vulkánkitörés" után rögtön a "petuturan = utód, ivadék" jön, és hogy a 336. oldal után közvetlenül a 369. oldal következik.
Így másnap is a könyvesboltba vezetett első utam a suli után, ahol szó nélkül kicserélték a példányt, miután az újat együtt lapról-lapra átnéztük. Ez még eddig komplettnek tűnik! :)
Bapak Kedd
ezek után kellemes meglepetés volt. A ber- és mem- előtagok rejtelmeibe avatott be minket teljes sikerrel!
Bapak Szerda (hivatalos néven Bapak Yudhi)
mániája az volt, hogy adjon nekem egy indonéz nevet. Javaslatként a Ratna és a Puspita merült fel, mindkettő egy-egy virágnak a neve. Próbálkoztam, hogy ha már muszáj, akkor legalább valami i-vel kezdődő legyen, de aztán gyorsan befogtam a számat, mert eszembe jutott a házinénim és az egyik lakótársam neve: Ibu Iis és Iim ...
Akkor inkább legyek Gerbera, Muskátli vagy Büdöske ...
Bapak Csütörtök
egy huszonéves srác volt, Indra, aki már elvégezte az indonéz nyelv és irodalom szakot és most csinálja a master képzést filológiából (csak ő nem latint és ógörögöt, hanem szanszkritot és ó-szundanézt tanul! :) Na, ő végre egy igazi nyelvórát tartott nekünk! A téma az indonéz konyha volt. Olvastunk párbeszédet, megbeszéltük az ismeretlen szavakat, megoldottuk a kapcsolódó feladatokat, vetített képeket a különböző indonéz kajákról, majd mindenki elmondta, mi az országának hagyományos étele. Az óra vége előtt nem sokkal ugyan kifogyott a feladatokból, de amúgy nagyon ügyes volt.
Bapak Péntek
módszerét még nem ismerem, mert aznap felújították az osztálytermeket, így elmaradtak az órák. Ezt velünk nem közölték előző nap, így mindenki rendesen megjelent reggel a suliban. Kis várakozás után betuszkoltak minket egy angkot-ba és elvittek a Postamúzeumba, csak hogy csináljunk valamit. Először nem nagyon lelkesedtem. De találtam egy csomó magyar bélyeget és egy oklevelet, amit 1961-ben a Budapesten tartott nemtomhanyadik nemzetközi bélyeggyűjtő konferencia szervezésében való aktív és hatékony közreműködésért kapott az indonéz banda. Másrészt egy eldugott szobában rábukkantam egy különálló kiállításra, ahol régi levelek és könyvek reprodukcióit lehetett látni, amelyek felvonultatták Indonézia különböző területeinek nyelveit és írásmódjait. Na, ez érdekes volt, ezért még visszamegyek majd a Postamúzeumba!
Amit az első héten tapasztaltam az Unpad nyelvoktatásából, az nem túl bíztató. Azért nem kell nyelviskolába járni, hogy kikeressem a szótárból a szavakat. Azt otthon is tudom csinálni. Persze tanárfüggő a dolog, de mi sajnos nagyrészt olyan tanárokat kaptunk, akik a régi latintanítás módszereit alkalmazzák. Azokat a módszereket, amelyekről a Pázmányon belénk verték, hogy az élő nyelveknél és a kommunikatív nyelvoktatás égisze alatt eszünkbe ne jusson ilyet csinálni. Indráról meg kiderült, hogy csak helyettesített. :(
2. Az első utazásomra
az első iskolai szünet alatt kerül sor, amely a Ramadhan végén, szeptember 16. és 29. között lesz. Ez a jó iskola! Alig, hogy elkezdem, máris szünet van! :)
A Ramadhan augusztus 22-én, szombaton kezdődött és harminc napig tart. Az elején és a végén az a szokás, hogy minden muszlim hazamegy a szülővárosába. Ilyenkor bő egy hetes szünet van az iskolákban. A nagyvárosok, mint Bandung, kiürülnek, és sok millió ember utazik vidékre. Ennek megfelelően a vonatokon és a buszokon az olcsó helyek már hetekkel az libur fitri előtt elkelnek, a bisnis és eksekutif kelas jegyárai pedig az egekbe szöknek.
Bandungból Yogyába egy vonatjegy általában 70-80 ezer rúpia, libur fitri alatt 110 és 320 ezer között mozog. A magánbusztársaságok általában 100 ezerért már adnak jegyet, ilyenkor min. a duplája, 200 ezer.
Az egyik ilyen társaság kedves alkalmazottja ezért hiú reménybe ringatott. Az ő rossz angolja és az én rossz indonézem közepette valahogy elsikkadt az az információ, hogy én a kiemelt időszakban akarok utazni. Így napokig azt hittem, hogy én, a mázlista, találtam egy buszt százezerért Yogyába. Mikor pénteken odamentem, kiderült a félreértés. Végül vettem egy vonatjegyet, bisnis kelas-ra, 160 ezerért, mert ez volt a legolcsóbb.
A terv szerint elmegyek Yogyába Riához, ott lesz két napom a városra és Borobudurra, aztán 18-án reggel elindulunk busszal Denpasarba, Balira. Ott találkozunk Anettel és átmegyünk hozzá Lombokra. A Yogya-Denpasar viszonylatot Ria intézte, és végül csak odafele vette meg a jegyet, mert a visszaútra még nem biztos a menetrend, mert az még olyan messze van...
Ezért visszamentem az állomásra és visszaváltottam a szept. 29-re szóló Yogya-Bandung vonatjegyemet. Nem akarom, hogy ez megkösse a kezünket a visszaút időpontját illetően. Hátha még el lehet bóklászni valamerre! Ugyan buktam az ügyleten 28 ezer rúpiát, de legalább megtanultam a leckét:
"Rómában élj úgy, mint a rómaiak!"
Ezt nem tudom, ki mondta, és lehet hogy nem is így van a pontos idézet, de mindenképpen idevág.
Indonéziában élj úgy, mint az indonézek és ne ess az előre tervezés csapdájába!
Hónap elején a hónap vége még olyan messze van, hogy nem is érdemes vele foglalkozni! :)
(09-08-31 / 09-09-04)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése