... teljes mértékben lemaradtam. Még az utórengéseit sem éreztem, csak az utóhatását, ami a bevásárló központok környékén még a szokásosnál is nagyobb forgalmi dugóban manifesztálódott.
Szeptember 2-a, szerda volt, és én épp a jegyek után rohangáltam, majd elindultam a Bandung Electronic Centerbe (BEC), hogy feltérképezzem a statív-kínálatot.
Lépteim nyomán nem virágok fakadtak Bandung utcáin, hanem mindenki a bule-effektus jeleit mutatta. Erről a jelenségről még írok majd részletesebben, most elég annyi, hogy fehérként és pláne nőként nem lehet észrevétlenül végigvonulni az utcán. Általában minden harmadik-negyedik ember megdob egy "Hello Miss", egy "Where are you going?" vagy "Where are you from?" kiáltással.
Épp egy szerelőműhely előtt haladtam el, amikor nagy üvöltözés közepette vagy tíz férfi rohant ki az épületből. Ijedten pislogtam feléjük.
"Ez azért túlzás! Ennyire azért nem vagyok érdekes, hogy ekkora zűrzavart keltsen a felbukkanásom!"
Aztán rájöttem, hogy nem engem néznek, hanem az épület tetejét, ahonnan néhány madár szállt fel éppen. Nem értettem. Szerintem csak sima verebek voltak ...
Kicsivel később befordultam a BEC utcájába, ahol a már fent említett közlekedési dugó fogadott, mert az emberek ellepték az úttestet. Először azt hittem, óriási leértékelés van, vagy valami híresség adhat autogramot, mert a bejárat előtt hullámzott az embertömeg. Aztán feltűnt, hogy kifelé.
"Aha, akkor bombariadó volt. Franc! Hiába másztam el idáig!"
Végül győzött a kíváncsiság, megkérdeztem egy ott ácsorgó srácot, aki közölte, hogy pár perce földrengés volt, ezért most kiürítik az épületet.
Hát, így esett, hogy nem esett le, mit néztek a műhely tetején az emberek. :)
(09-09-02)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése