A "bule" szó (szleng, az indonéz-német szótáramban nem találtam meg) egyszerűen fehér embert jelent. Nincs benne semmi pejoratív, habár nekem a mi "bula" szavunk jut róla mindig eszembe, ezért kicsit furán hangzik.
A bule-effektussal először Jakartában találkoztunk, amikor Anettel elindultunk felderíteni a várost. A felhőkarcolók árnyékában meghúzódó koszos kis utcákon sétálva mindenki tágra nyílt szemmel bámult minket.
Mint amikor a magyar anyukák boldogan mutatják porontyuknak életük első kutyusát:
"Nézd csak, mi van ott! Kutyus! Vau-vau!"
Egy anyuka pont így mutogatott ránk ujjal, és karonülő kisdedének gondolom hasonló szavakat gügyögött:
"Nézd csak, mi megy ott! Fehér ember! Bule!"
A bule-effektusnak több fokozata van:
Az első fokozat a nyílt bámulás. Ezzel még nincs gond, mivel sokszor én is nyíltan bámulom a helyieket, hiszen annyira mások, annyira szépek vagy épp annyira csúnyák, és egy országon belül is annyira sokfélék.
A második fokozat, amikor én elmosolyodok és ők is kedvesen rám mosolyognak, majd egy fejbiccentéssel köszöntjük egymást.
A harmadik fokozat a verbális kapcsolatfelvétel. Ez általában úgy zajlik, hogy a helyi populáció egy (szinte kizárólagosan hímnemű) képviselője megszólít, miközben elhaladok mellette:
"Hello, Miss!"
"Where are you going?" (ennek indonéz megfelelője: "Mau ke mana?")
"Miss, how are you? I'm fine!"
Kicsit kellemetlenebb, amikor mindezt egy motorkerékpáron ülve teszik, és a sofőr is engem bámul, ahelyett, hogy az utat figyelné, vagy épp megpróbál közelebb jönni, hogy jobban lásson. Ezt kevésbé kedvelem, mert olyankor még jobban leszorulok az amúgy is járda nélküli utca szélére, és csak reménykedek, hogy nem trafálja el egyik lábujjamat sem.
Ha az utcán gyalog mész valamerre, szinte percenként hallhatsz egy-egy kiáltást. De ha nem állsz meg, nincs gond. Viszont ha egyedül csámborogsz egy ismeretlen környéken, és megállsz, hogy megnézd a térképen merre is jársz ... na, akkor lecsapnak rád!
"Miss! Are you lost?" - és már jön is feléd, hogy segítsen szorult helyzetedben, és megmutassa pontos koordinátáidat a déli féltekén.
Ilyenkor lelkesen lobogtatom a térképem, és mosolyogva közlöm (természetesen még angolul), hogy nagyon jól tudom, hol vagyok, köszönöm!
A negyedik fokozat, amikor megszólítanak, de azzal a határozott céllal, hogy szóba elegyedjenek velem. Ez olyankor fordul elő, ha huzamosabb ideig egy helyben vagyok. Megkérdik hogy hívnak, honnan jöttem, mit csinálok itt, hány éves vagyok és van-e barátom. Volt, aki az udvarából utánam jött az utcán és beinvitált a házába.
A Függetlenség Napján a Situ Babakannál tapasztaltuk meg először az ötödik fokozatot.
Már a nap vége felé jártunk, vége volt az összes vetélkedőnek és Anettel meg Riával egy kerítés mellett ácsorogtunk az indulásra várva. Egyszer csak, barátai kíséretében, megszólított minket egy férfi, kezet nyújtva bemutatkozott és a fényképezőgépét mutogatta a fotó szó ismételgetése közepette. Mi lelkesen bólogattunk és én már nyúltam volna a gépéért, hogy készítsek róluk egy közös fotót, amikor leesett, hogy a kérdés arra vonatkozott, hogy ő készíthet-e fotót rólunk.
Az indonézek egyébként is szeretnek fotózkodni, Jakartában minden hivatalos vacsorát a "Photo Session" zárt le. Hát még, ha bulékkal együtt szerepelhetnek a képen!
A Kawah Putih-nál sem tudtunk sokáig nyugodtan sétálgatni. Hamar lecsaptak ránk, és mindenkivel közös fotót kellett csinálni. Videófelvételem van arról, ahogy Robertet négy tinilány ölelgeti fotózkodás ürügyén. :)
E fokozat csúcsa az volt, amikor a krátertó fehér sziklái között sétálva egyszer csak elém ugrott egy kisfiú, megkérdezte lefotózhat-e, majd mobiltelefonját az orrom alá dugva elkattintotta a képet. Igen, azt hiszem ez volt a jelenség kiteljesedése, amikor nem is közös fotót kértek, hanem a fehér sziklák és kopár fatörzsek társaként egyike lettem az egzotikus táj különleges kiegészítőinek: "Sétáló bule krátertóparton"
A lakótársakról azt gondolná az ember, hogy veszélytelenek, hiszen már pár hete itt lakom, megszokhatták a jelenlétem. De azért mindenkivel közös fotót kellett csinálni (kettesben és hármasban, különböző variációkban), mert jövő héten mindenki megy haza az Idul Fitri miatt, és meg akarja mutatni otthon anyuéknak a bulét, aki a kost-ban lakik. Még jó, hogy összesen csak nyolc szoba van, és négy még üres!
Sebaj, én is csináltam képeket, hogy megmutassam az otthoniaknak a házi-indóimat! :)
(09-09-14)
igazi bule bula lettél. :P
VálaszTörlés