... délután, amíg a számítógép a HK-Viet avikat másolta a dobozba, megszólalt a telefonom.
Yudhi úr hívott az Indonéz Nagykövetségről.
Az előtörténet úgy szól, hogy valamelyik május végi pénteken végre megváltozott a Darmasiswa ösztöndíj honlapján "Selection result" címszó alatt található lista. Már nem emlékszem, hogy esett-e az eső, fújt-e a szél vagy éppen hét ágra sütött a nap, de az biztos, hogy utáltam a világot, mert péntekre általában elérem ezt a lelkiállapotot. Unalmamban és kínomban megint megnéztem, hogy van-e már eredménye az ösztöndíjnak.
Április folyamára ígérték, hogy döntenek, a hónap utolsó hetében már hívtam a nagykövetséget, ahol Yudhi úr kedves akcentusán át is hallottam az elnéző kuncogást, amikor azt válaszolta: "Ááá, még nincs eredmény, majd májusban ..."
Tehát vártam türelemmel, és néha rákukkantottam a honlapra. Azon a pénteken valami megváltozott. Nem más, mint a nevek száma és sorrendje. Gyorsan leszűkítettem a keresést a magyar kiválasztottakra, és csalódottan láttam, hogy az én nevem nem szerepel a 8 szerencsés között. Mindez nem dobta fel a hangulatomat. Az sem segített, hogy boldog indonéz életem gyászolása közepette egy srácnak, aki korábban elkérte a számomat, pont aznap támadt kedve felkeresni engem, hogy kérdőre vonjon és kioktasson, amiért nem hívtam föl, hogy megismerkedjünk ... Még hazafelé menet is a fogamat szorítottam össze a dühtől, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy idejöjjön, és kioktasson, én meg hová teszem az eszem, amikor még mindig megígérem mindenféle embereknek, hogy majd felhívom őket ...
Aztán lassan elfelejtettem a csalódást. Na jó, nem lassan, hanem gyorsan, olyan ildisen. Hétfőn már más úticélok lebegtek a szemem előtt, képzeletben nem Borobudur, hanem Angkor fagyökerekkel átszőtt romjait kémleltem a kamera keresőnyílásán át.
Nem bánkódunk sokáig a dolgokon, nincs arra idő, és a táró is azt mondta, hogy minden negatív előjel ellenére jól alakulnak majd a dolgok. Tudtam, hogy ha nem az ösztöndíj, akkor a cégen belüli munka vagy egy önkéntesprogram biztos összejön! Még az is megfordult a fejemben, hogy talán valaki visszamondja az ösztöndíjas helyét, és mégis elmehetek én.
Azt, hogy hová "kell" mennem, úgysem én döntöm el. És mivel az egész világ a szerelmem, mindegy, mely erogén zónájára teszem rá kicsiny tappancsaimat...
Ja, igen ... hogy mit is mondott Yudhi úr 23-án?
Csak annyit, hogy az egyik kiválasztott lemondta az ösztöndíjat, és hogy el tudok-e menni.
Kértem két nap gondolkodási időt, de aznap este a Krúdy utcában, valahol a két mézes meggyes között már döntöttem.
hajrá, hajrá!
VálaszTörlésminél több Ildi-tappancsot a világ minél több erogén zónájára :-)