2009. március 20-án ...

... leadtam a Darmasiswa ösztöndíj pályázatát.

Az összes ismerősöm csatarendbe volt állítva, hogy meg legyen minden szükséges dokumentum: a mellkasröntgentől kezdve a szemem "Snellen's distance and reading type"-jáig (with and without glasses).

Itt szeretnék külön köszönetet mondani Soulimánné Erzsi néninek a röntgenért, Pap Sacinak az optikusi szaktanácsadásért és Gergics Julcsinak az angol motivációs levél lektorálásáért.

A háziorvosomról is megemlékeznék, akinek megszépítettem a szerda estéjét, mivel a külföldi munkavállaláshoz (vagy tanuláshoz) szükséges orvosi vizsgálat bruttó 6.300 Ft-ba kerül. Mindezért a doktornő a következőket írta be a papírra: norm., norm., good, neg., good, norm., ... és így tovább.... természetesen vizsgálat és blokk nélkül. Sebaj, mindenki megkapta, amit akart és elégedetten hagytuk ott egymást.

Az indonéz nagykövetségen dolgozó, nagyon kedves és segítőkész Yudhi úrral történt kétszeri telefonos egyeztetés után, amikor is többször megkérdezte, hogy érvényes-e az útlevelem legalább 18 hónapig, illetve hogy annak minden oldalát lefénymásoltam-e, tegnap délután fél 4-kor startoltam a Kéthly Anna térről a Városligeti fasor 26-ba. Ott már első csengetésre nyílt a kapu, és mosolyogva konstatáltam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki az utolsó pillanatban adja le az anyagát. Ellenben senki más nem érkezett hatalmas, "street surfing"-re is alkalmas méretű, a mellkasáról készült röntgenfelvétellel. Szerintem én vagyok az egyetlen, aki komolyan vette, hogy csatolni kell a filmet.

Ecco, fatto! Leadtam az anyagot, és a követség épületében gyújtott füstölők illata egészen a Lövölde térig kísért, ahol 2009. március 20-án 16 óra 22 perckor nem volt se hideg, se fagy. Indonézia ígérete messzire űzte a sötét felhőket, felmelegítette a hideg szelet.

Most várom az eredményt, áprilisra esedékes.